Tűz Tamás: Rögtönzés

Pilinszky Jánosnak

1

E percben a zátonyra futott kezek,
a megfeneklett szonatínák.
Összeáll, széthull a világegyetem.
De kint a kertben mégis a szemek csöndje,
mintha most kezdődnék az örökkévalóság.

2
Ahogy a napszemüveg mögött
nem tudom: pokol-e vagy mennyország.
Pattogatott kukoricát ropogtat a tündér
s én összegezem a máglyákat
a mediterrán éjszakában.
Három riadt tekintet azt mondatja velem,
hogy a feliratok értelmét
egyszer már jó volna kibogozni.

3

A homokpartokon, mindig a homokpartokon
s a köréjük fonódó lehetetlenségeken.
Egybeforraszt az írott nyelv mágiája,
de a tenger, az megint messzevisz.
Darabokra tép a révület tigrisfoga.