Szervác József: Jövőmagunk

Bombáit szórja a tavasz
tetemeinkre rádőlt az ég
homlokomra öledre
bedőlt fény barikádjai
mögül támad lerohan
ágaimon araszol
ablakomig szememig
türemkedik tenyerem
hasa alá de szökne
de szökne dala égeti
torkom fekszünk
jövőmagunk
lövészárkokban nyugvó
énekem égesse öled
talpad alá dalolok
ropogós padlót járok
napalmmezőt szerelemtarlót
uránőszt szőke hidrogén-
tavaszt bedől a fény
óvóhelyemen testeden
hullassa csak hullassa
szórja csak bombáit bedőlt
tavaszod tetememre