Csokonai Vitéz Mihály: A szeplő

Mint egy megért boróka,
Mely tiszta hóra hullott;
Mint a delin fehérlő
Rózsába bútt bogárka;
Mint a korinti szőlő
A cúkoros kalácson:
Úgy báronyollik, oly szép
Oly édes, egy kerekded
Szeplőcske Lilla mellén.

Ez az a kies szigetke,
Amelybe a szerelmek,
Ha keble tengerének,
Téjhabja közt fürödtek,
Enyelegve szárogatják
Hajok vizes aranyját.
Ti szóljatok, reája
Hullt csókjaim! ha méltó
Dühödés-e Lilla mellén,
Egy földi nimfa mellén
Imádni az hibát is?