Zilahy Lajos: Biblia

Zörgő, aszott papírlapok.
Szavuk vak, bántó hangot ád, –
Talán fakó lelkük zeokog
Siratva az ős kánonok,
Lassan pirosló alkonáyt.

Zördül az érces pergamen
S a sok testetlen árnyalak
Halkan, némán, egymásután,
Hóködbe foszló trónusán
Lágyan suhanva szárnyra kap.

Lebben fehér leplük. Jönnek,
Hosszú hószárnyú kérubok,
Acéllelkű prófétahad
S kereszt alatt vonaglanak
A tépett arcú Jézusok.

A vén könyv álmodón pihen
Sírva rá senki nem omol
S az ó, fakó betűk alatt
A sok testetlen árnyalak
Tört szárnnyal, lassan haldokol.