Takáts Gyula: Carmen nocturnale
Oly gyáván sápadozik a holdszemű éjfél
fenn a dióknak az ága fölött,
mint a vénség távoli lesben
tarka ruhámnak a ránca között.
A gazda derék vállán nyargal az éj.
Rajta rúdon fityegőn két vödör víz hintál.
Bamba szemekkel és teli tölggyel
áll a tehén kapu hídnál.
Álmomra borul a gerendák rácsa.
Máknak az illata foly, mint magja a zsákba,
és serceg a sün kinn a sövényben,
perceg a szú benn a szobában.