Devecseri Gábor: A Lágymányosi-utca és a Bicskei-utca sarkán

Mikor még itt éltünk mindahányan,
a világ világ volt, nemcsak álom,
ebben az udvarban rózsák voltak,
ezen a falon át kihajoltak.

Petivel, Tomival erre jártunk,
a keskeny utcában kiabáltunk,
ahol e ház áll most, ott szánkóztunk,
a havas gazokon átgázoltunk.

Később a garázsban megkötözött
bagoly ült ama fa lombja között.
Megvan még a bagoly, vagy elszállt már?
A havas utcában árnya kószál.

Elröppent a bagoly, torz alakja
szárnyával az eget beborítja,
sárga nagy szemének fénye lüktet,
magával vitte az életünket.