Ady Endre: Farsang után

Most az egyszer nem leszek sablonos.
Nem fogom érzelgős frázisokkal növelni a nagyböjt különben is nagy szomorúságait, nem vezeklek, nem sírok, csupán annyi keserűség lesz ebben a pár sorban, amennyit mindnyájan megérdemelünk ilyenkor, a nagyböjt elején.
…Tulajdonképpen filozofáláson kellene kezdenem. De a filozófia hálátlan dolog lévén, in medias res csapok, s kimondom merészen a szentenciát: a farsangon mi már nem mulatunk!
Más szóval, a farsang lejárta magát.
Csodálatosnak látszik, hogy mikor mi, századvégi emberek minden elavult dolgot utolsó porszeméig eldobunk magunktól – a farsanggal mégsem szakítunk!
De nem ám! Mert közbelépett a farsang érdekében egy másik szempont, mely a mi egész létezésünknek új alapja: a praktikusság, s a farsangot szépen átformáltuk olyan intézménnyé, amilyenné újabban mindent átformálunk: üzletté.
A farsang ma már üzlet. Olyan nagyvásár-féle, de hasonlít a tőzsdéhez is.
Sehol sem dominálnak az esélyek annyira, mint például egy farsangi bálüzleten…
Ezt a kérdést sokan bolygatták már, de még mindig nagyon aktuális.
A családapa belefekteti egy kétes üzletbe utolsó garasát, a mama minden ravaszságát, a portékának minden előnyös tulajdonságát feltárják, s az eredmény legtöbb esetben semmi.
A papa a maga üzleti céljaival szemben találja a kuncsaft férjjelölt üzleti céljait, és így nem sikerült az üzlet – azaz a házasság.
Lám, vannak – kis számmal – jobb üzletemberek is.
Ezek becsületesebbek, s határozottan tisztességesebb és jobb úton járnak.
Nem akarják becsapni a másik üzleti felet, nyílt kártyával szoktak játszani.
Megmondják nyíltan: Vedd meg az én portékámat; adok vele 2000–10 000–20 000 frtot! Ha tetszik az alku, kezet rá!
Ezek nem ámítják farsanggal a világot, üzletet mindig készek csinálni, és ezt nem is titkolják el. Ha szenzál akad, azt is megfizetik. Üzlet – üzlet – ha mindjárt lányokról is van szó!…
…Hölgyeim és uraim, kik a farsanggal nincsenek megelégedve, higgyék el, hogy nincs szebb dolog az őszinteségnél!
A látszat azért látszat, mert jó szemű ember sohasem tekinti valóságnak.
Ha ezt meggondolják, nem fognak nevetni, ha valamelyik lapban ilyen csinos dolgot olvasnak például:

Kohn Márkusz
Zenta
és
Weisz Rebeka
Huszt
jegyesek.

Mert mint mondám az előbb: üzlet – üzlet!…

Debreczeni Hírlap 1899. február 17.