Havas István: Az ifjúság

Az ifjúság luxusvonatja
hajrá, fék nélkül hajt, robog!
A becsvágy a gépész, ragadja
s a táj körképe fut, forog.

A szív, a szív szomjas borissza,
a gyönyörökben szint’ elég;
s ha a bölcs szem nem nézne vissza,
esnék itt sok könnyelműség.

De lassankint csökken az inger,
az útvonal ismételi
képét. A szédületes ívben
gyérül, fogy az eredeti.

A gépész is lankad. Elernyed.
Fakulni kezd a láthatár;
feltűn egy állomás a szemnek,
s egyszerre a vonat megáll –

és az utas leszáll.