Szatmáry István: Az örök május
Pajzán szemedben május ég, kacag
Szavad zenéje gyöngyöző patak.
Selymes füvű hajad sátora,
Szamócaillat csókod mámora.
Kedélyed lombos erdő, rengeteg,
Mélyén trillázó, víg madársereg:
Rigó, pinty, gerle… Rejtett ág-bogán
Ritkán zokog fel egy-egy csalogány.
Ilyen vidáman, így szeretlek én…
Győz májusod szívemnek bús derén,
És a szépséged, ez a szent csoda
Nekem virulva nem hervad soha!