Vozári Dezső: Lant

Mondják, május van, újra május, mit minden dalnok felmagasztalt,
vándor, ha jár a kertek alján, ilyen bőséget nem tapasztalt,
virágok és füvek szagában terít Istenke gazdag asztalt,
a város hátán kínbafulva porzik és fáj a néma aszfalt;
hiába hívtál rétre, völgybe, valami átok ittmarasztalt.

Valami átok vagy az áldás, amelytől semmit nem remélek,
szürcsölgetem feketekávém, szőke nővel tereferélek,
gerjedelemben látlak néha, ha megvonaglik szájadszéle,
tikkadt, forró Szaharájában forrás felé lohol a lélek
s én, mint az aszfalt, tűröm csendben taposó talpad, édes élet!