Rakovszky József: Az északi fenyőhöz

Gyermekkorom karácsonyfája
oh, állsz e rég sudár fenyő,
mint akkor rég az esthomályba’
ott, hol nevelt a dombtető?

Emlékeim közt megkereslek,
szívem ma véled van tele.
Az elhagyott, szegény gyereknek
te voltál ékes mindene.

És most is, mintha újra látnám
észak fokon a zord fagyot…
Szép karcsú törzsed minden ágán
cukorfehér hó álmodott.

S midőn ezernyi boldog otthon
talán egy új csodára várt,
én ott idéztem fenn a dombon
a názáreti ács fiát.

Kis rongyos voltam, porba ejtett
mint ő, kit úr a pap üldözött…
Fenyőt számomra nem vehettek,
akik neveltek gond között.

Karácsony csöndes érkezése
az ég alatt lelt engemet,
ahol a tél konok jegére
hullattam fájó könnyeket.

Gyermekkorom karácsonyfája
emlékszem, felnéztem reád,
és megláttam csúcsod fokán a
jövendő fényes csillagát.