Cságoly Péterfia Béla: Katonadalok, betyárnóták V. rész

Sorozatunk befejező részében az összefüggéseket szeretnénk bemutatni a paraszti és pásztorélet nótákban, dalokban felvonultatott sorsfordulóiról. A csikósdal, csikósnóta a pásztordal válfaja, a csikósok életéről és érzelmeiről szóló, rendszerint szájukba adott szöveggel. Főként a ló ábrázolása révén kapcsolódik a betyár és katonadalokhoz. A félnépi pásztordalok is elsősorban a csikóst szerepeltetik, mert nagyobb rangja volt, mint a gulyásnak vagy a kondásnak. A ló elvesztéséről szóló epikolírai dalok pedig a betyárnóták és balladák egyik gyakran felhasznált és népszerű motívuma.

Az én lovam pejkó…

Az én lovam pejkó,
Magam vagyok Patkó.
Hej, lovam négy lábáról
Leesett a patkó!

Csak egy maradt rajta,
Az is lotyog rajta,
Hej, kovács jó barátom,
Igazijjon rajta!

De ugyanilyen gyakran megjelenik a dalokban az eredeti foglalkozás elveszetésének vélt oka- okozója személye és bánata is.

Bárcsak hamar május lenne…

Bárcsak hamar május lenne,
Sej, haj, bárcsak hamar május lenne,
Hogy a réten sok ló lenne,
Sej, haj, a nyáron!

Kötőfékem harminchárom,
Sej, haj, kötőfékem harminchárom,
Tele lopom még a nyáron,
Sej, haj, ha lehet.

Békókulcsom csak egyféle,
Sej, haj, békókulcsom csak egyféle,
Mégis békót nyitok véle,
Sej, haj, ha lehet.

Viszik a lovam Gyulára,
Sej, haj, viszik a lovam gyulára,
Magamat vasba utána,
Sej, haj, utána!

Mikor Isten a világot rendelte…

Mikor Isten a világot rendelte,
Betyár fattyút még akkor teremtette.
Biz’ Isten, ha betyár fattyú nem volna,
Pénzes zsidó imádkozni se tudna.

Ha bemegyek a csárdába bort inni,
Én utánam soha se járjon senki.
Ha beverik ezt a betyár fejemet,
Senki se szánjon, sirasson engemet.

Betyár fattyú, nyergeld fel a lovamat,
Még a Tiszán átúsztatom magamat,
Hajtok rajta tíz-húsz lovat, lopottat,
Holnap éjjel mind eladom igaznak.

A nóták egy jelentős részében pedig a fennálló hatalmat vádolják ok-okozatként a családból és a falusi közösségekből való erőszakos kiszakítás – elsősorban az üldözött betyárélet vagy a hosszú és veszélyes katonakötelezettség– okán.
A csikósból lett betyárok mellett a gulyások is zömmel átalakítás nélküli népdalokat énekeltek, de a többi pásztorfoglalkozáshoz hasonlóan saját dalaik bizonyos mértékig elkülöníthetők. Egyik irodalmi előkép Mátyási József „Sorsával elégedő Gulyásnak pásztori Dallja” (röviden: Gulyásnóta) című terjengős pásztoridillje 1823-ból, „Nem bánom, hogy parasztnak születtem ...”, mely széttöredezve és keveredve, de ugyanakkor reálisabbá is válva, egy évszázadon át fennmaradt. Egyik részletét Petőfi is felhasználta a János vitézben „Ha látom a fergeteg elejét ...”. Részletes irodalma: Ecsedi István–Bodnár Lajos: Hortobágyi pásztor- és betyár-nóták (Debrecen, 1927).

Voltam csikós, voltam gulyás…

Voltam csikós, voltam gulyás, hej, huj, haj!
Voltam az alföldön juhász, ej, huj, haj!
Nem őrzöm már senki juhát;
Nem ad nekem senki ruhát, hej, huj, haj!

A császár ad nekem ruhát, hej, huj, haj!
Minden esztendőre egy párt, ej, huj, haj!
Komisz inget, komisz gatyát,
És egy pár sarkantyús csizmát, hej, huj, haj!

Ahogy előző részekben is olvashatták, a katonaélet nótáiban gyakran szerepelt nehézségei, problémái.

Kimegyünk execzirozni…

Kimegyünk execzirozni,
Őrmester fog randzsirozni,
Kapitány fog stellirozni,
Major fog kommandírozni.
Nem szabad ott megmozdulni,
Egyenest kell ottan állni,
Figlimontra kell vigyázni,
Kommandó-szóra hallgatni.
– Az is megtörténik rajtunk,
Hogy három nap sincs prófontunk,
Üres, fényes vasfazekunk,
Éhen korog a mi gyomrunk…
Panaszkodom a tisztemnek:
Nincs ereje a testemnek; –
De az tisztem azt állítja:
„Káplár! Vigyed árestomba,
Holnap hozd hozzám rapportra,
Kilencedfél óra tájba’.” –
Kérdi tőlem a kapitány:
„Árestomban hányszor laktál?”
De a hadnagy azzal traktál:
„Mindig árestomban laktál;
Vasaljátok meg erősen,
Kísérjétek fegyveresen,
Kísérjétek a stokházba,
Majd a prófusz vigyáz rája+” –
Visznek engem ferhelozni,
Meg-megállnak gondolkozni,
Lehajtom fejem a földre,
Két szál gyertyát gyújt előmbe.
– Háromszázan kirukkolnak,
Két sor glédát formiroznak;
Nyírfavesszőt osztogatnak,
Német nótát fújdogálnak. –
Az auditor fel-felkiált:
„Vágjad, vágjad az ebadtát!
Ha nem tudja, hadd tanulja,
Mi a katona-regula!”

A katonadalokban életük bújának- bajának okozó személyt szinte mindig megemlítették, akárcsak gondjaik orvoslójának alakját is, néha tréfás felhanggal. A humor a folklór esztétikában, voltaképpen a valóság komikus, nevetséges jelenségeinek észrevevése és ábrázolása, amely a dalok, balladák része. A leggazdagabban a népköltészetben nyilvánul meg, de ismert a népművészetben is emberek (olykor állatok) humoros ábrázolása, és az utánzó táncoktól sem idegen ez. Mindezek ellenére a képzőművészeti vagy zenei- dal- táncbeli karikatúra ritka a folklór keretein belül. A humor társadalmi alapja a társadalmi élet vagy fejlődés rendellenességeinek, kinövéseinek észrevevése, és ezeknek olyan módon való kifejezése, hogy a helyes megoldással enyhébb konfliktusba kerül a humor tárgya. A folklórban a társadalmi fejlődés érzékelése általában ritkább, bizonytalanabb, és hiányzik a fölény vagy a kontraszt társadalmi-történeti értelemben való felismerése is, általánosabb a helyzet és a jellemkomikum.

Ferencz-József mezítláb ment sétálni…

Ferencz-József mezítláb ment sétálni,
Mert nem tudtak néki csizmát vasalni:
Kilenc kovács nem merte elvállalni,
Mert nem tudtak gyémánt patkót csinálni.

Ferencz-József kiállott a kapuba,
Úgy nézi, hogy masíroz a regruta,
Ki is adta mindjárást a parancsot:
Minden baka faszoljon új bakancsot!

A huszárság az I. világháborúig elit fegyvernemnek számított; a lovakat értő és szerető parasztlegények is viszonylag szívesebben szolgáltak a lovasságnál „Huszár vagyok, nem bakancsos katona; Nem bánom, hogy huszár vagyok...”. A kérkedő típusú katonadalok elsősorban a huszárságra jellemzők „Jól van dolga a mostani huszárnak; Nincs szebb, mint a huszárgyerek, ha lovára kaphat”... E mellet a XVI. századtól az I. világháborúig megénekelt katonaballadák hősei gyakran egyben a magyar szabadságharcok jelentős személyei is voltak.

Este későn feltekintek az égre…

Este későn föltekintek az égre,
Nincsen csillag, mind lehullott a földre,
Világosnál rakták le fegyverünket,
A Görgei ott adott el bennünket.

Kossuth Lajos befogatta négy lovát,
Felültette feleségét, kocsisát,
Kinyitotta üveghintó ablakát,
Úgy mondott a magyaroknak jójszakát!

Perczel Móricz…

Perczel Móricz magyarok vezére –
Áldja meg az egek teremtője!
Hej, bevette a római sáncot,
Kihajtotta előle a rácot.

Kis-Oroszi, magyarok hodálya,
Elmegyek belüled a csatára;
Jó magyar nem rakja szegre kardját,
Ha veszélyben látja a hazáját!

Ezek a dalok, énekek történései, cselekményei később részben szerves részeivé váltak a magyar nótának és cigányzenének is, amiről itt olvashatnak részletesen:
http://www.szozat.org/index.php/ertekeink/tartalommutato/7674-miert-magyar-a-ciganyzene

– vége