Erdélyi József: Solymosi Eszter vére

Bary József emlékének

Megöltek egy kis libapásztort.
Égre kiált a régi vád, –
úgy ölték meg Solymosi Esztert,
mint egy tokos, pihés kobát,
mint egy síró galambfiókot,
szűz juhocskát húsvét előtt…
Valami vérengző bolondok
úgy foták el és ölték meg őt,
a nótásajkú kis magyar lányt,
valami vérengző vadak,
vademberek… Elfolyt a vére,
mint egy párás piros patak…

Ítélt a bíró. – Félkegyelmű,
képzelődő a szemtanú,
alaptalan a vád, a vérvád,
a hátborzongató gyanú…
Ítélt a bíró. – Elmehetnek
a reszkető kaftánosok:
nem ölték meg Solymosi Esztert,
nem bűnösök, nem gyilkosok.
Nem sütöttek húsvéti ostyát
embervérrel. Ország-világ
tudja meg, hogy gyermekijesztő
dajkamese a vér, a vád…

Ítélt a bíró, s fellélegzett
a zsidóság, az „üldözött”,
de terjedt a „mese”, a „vakhit”
a szegény magyar nép között,
zengett a dal, s a vérpatakból
vérfolyó gyűlt és hömpölyög,
tenger, vértenger gyűlt belőle,
mérhetetlen mély és örök,
mint Jézus vére, a világot
megváltó istenemberé. –
Az Ő vére, a legyalázott
szegény Solymosi Eszteré!

Minden kiontott ártatlan vér
és minden magyar vére, ami folyt,
párolgott és virult belőle
idegen trón, élősdi bolt, –
minden kiontott ártatlan vér,
harctéren ontott hősi vér
és munkában csorgott verejték,
és megrabolt bér és babér, –
az én vérem is, az anyámé,
a régi libapásztoré:
az Ő vére s a legyalázott
szegény Solymosi Eszteré.

Égrekiáltom akkor is, ha
élettel és vérrel tilos,
leírom akkor is, ha rögtön
lángot vet a szűz papiros:
beh piros vagy, Solymosi Eszter
kiontott véres beh meleg!…
Hajnalt festek a magyar égre
és felkelő mapot veled,
hogy ne vesszen kárba a vérünk,
s emléked, árva hajadon,
Solymosi Eszter árva népét
ébressze bátran, szabadon!…

Virradat, 1937. augusztus 2.
Örök kenyér, a Harc kiadása, Budapest, 1938
Emlék, Magyar Élet Kiadó, Budapest 1940