Ölbey Irén: Szél

A fák között úgy fut, szalad,
Mint virgoncvérű kis fiú.
Erős markával a hiú
Rózsák bíbor szirmába kap.

Fütyül, száguld a fürge szél,
Szilaj kedve határtalan.
Amerre jár, a rőt arany
A fákról sírva permetél.

Kapukat dönget s büszke ő,
Ha hull a rozzant háztető
És ha szemedben könny vacog.

Néhol bezúz egy ablakot. . . .
Aztán a fárad, vad gyerek
Halkan, békén elszendereg.