Sajó Sándor: Az Ipoly

Lásd, ez itt az Ipoly.
Rétek zöld selymén ezüstszín szalag,
Keskeny, lassú víz, álmos hallgatag.

Két partján fűzfák állnak álmodón,
Árnyékuk nyúltan reszket a folyón
S a két nagy árnyék majdnem összeér.

A víztükör most ezüstszín-fehér
S az árnyékok még egymást keresik;
De jön majd hajnal, pírban lángolón:

A két bús árnyék átölelkezik
És hidat ver a vérszínű folyón;
Jön majd a Dél s a hídon átrobog,
Északra bődül száz ágyútorok
S ujjongni fognak völgyek és hegyek…

Add, Istenem, hogy én is ott legyek!