Kis Sándor - Magyar népköltés

Volt egy úrnak hat szép fekete lova,
Volt is annak egy szép barna kocsisa,
Még vasárnap jó bort ivott kedvire.
Hétfőn reggel szépen ki volt terítve.

Jaj de véres a Kis Sándor ruhája,
Elvérezte a csorvási csárdába’.
„Mosd ki, rózsám, ingem, gatyám fehérre,
Majd elmegyek a nagy törvény elébe. – –

Bíró uram, adjon isten jó napot!”
„,Isten hozott, édes fiam, mi bajod?”’
„Bíró ram nagyon súlyos a bajom, –
Legkedvesebb pajtásom szúrtam agyon!”

„,Ülj le, fiam, nálunk itt a lócára
Elvégezzük a bajod nyolc órára,
Elvégezzük a bajod nyolc órára,
Ülj le, fiam, nálunk itt a lócára.”’

Jaj de álnok a szegedi főbíró,
Maga hallgatja a rabot nem hajdú,
Rácra szedi szemöldökét s úgy nézi,
Hogy a törvény Kis Sándort hogy’ ítéli.

Három kis lány felöltözött fehérbe,
Fehér selyem kendőt vett a kezébe.
Szépen kérik a vármegye hajdúját:
Ne akasztassa fel azt az egy betyárt!

Kis Sándornak az udvarán van egy fa,
Tetejében csüng három szál pántlika,
A rózsája keservesen siratja:
Mert Kis Sándort katonának viszik ma!