Berda József: Harangszó májusi estén

I.

Jézus édesanyját magasztald csak te ezüst nyugalom.

Magasztaltassál ó, legvígasztalóbb csengés:
Mária Asszony áradó, tiszta hangja!

Szállj le halkan,
szomjú lelkem mélyire szállj le most:
csittítsd már el zajongó vérem csúnya szavát!

Te szeress csak engem, te nézz rám egyetlen Mária!
Legszebb anyám vagy te kívül és belül;
szép szerelmem makulátlan álma!

Te korholj, te dicsérj csak eztán, kire is
bízhatnám magamat? Jó édesanya voltál te
apámnak s anyámnak e baljós világban.

II.

Zeng a harang, cseng-bong: esti békét küld mindenüvé.
S te itt szállsz felettem, megrezdíted a fák suttogó
esti lombját s hallgatod; mint zengi vissza néked
dícséretét a békés világ.

Ó, anyák anyja, ki illata lettél e tájnak
s most leszállsz közibénk elaltatni a fákat
és madarak seregét: csókold meg
vágyam újjongó zsibongását!

Úgy repül hozzád lelkem e földi mélyből,
mint hajnalban kigyúlladt virágok illatát,
ha fölfelé repíti, megfoghatatlan éneked,
a langyos esti szél...