Szász Károly István: Szomorú ének

Lenni csak álmok bús hajósa,
vágyak vizén a kósza szellő,
várni a hajnalt, csókos estét –
s tudni, hogy nem jő…

Lenni remegő, összetett kéz.
Imára csukló könnyes szemmel
oda kínálni mindent, mindent –
s tudni, hogy nem kell…

Lenni ura a kínnak, vágynak,
hinni a szív bízó szavába,
remélni, hogy talán… hogy egyszer… –
s tudni: hiába…

Lenni harmattól könnyes reggel
sóvárgó ének, szerelmes dal,
pusztákba sírni ébresztőmet –
s tudni, hogy elhal…

Lenni csak álmok bús hajósa,
vágyak vizén a kósza szellő,
s ha délibáb partot hazudna –
tudni, hogy nem jő…