Móra Ferenc: Az aranykrajcár

Én nem tudom, hol szerzi Pannika azt a sok aranykrajcárt, de minden reggel van neki egy. A tündérek teszik-e a vánkoskájára, nagyanyától kapja-e, doktor bácsi adja-e, vagy anyjától kunyorálja vagy az apa zsebe bánja? Én nem tudom, mert nem mondja meg, csak szalad, szalad, öröm ragyog a szemében, aranykrajcár a kezében.

    - Mid van, tán aranykrajcárod?

    - Minek kérded, úgyis látod.

    - Hát add nekem, cserébe három csókot kapsz érte.

    - Nem kell nekem senki csókja. Szaladok vele a boltba, veszek rajta csokoládét, mákos kiflit, habos kávét. Eredj az útból, Ferkó bácsi!

    Ment, ment sebesen, mint a szél, már a konyhából is kiért, amikor hízelkedve elébe állt a Bodri kutya. Az is azt kérte tőle:

    - Mid van, tán aranykrajcárod?

    - Minek kérded, úgyis látod.

    - Jaj, Pannika, nagy a hiba. Megcsípett a dongó darázs, ég a helye, mint a parázs. Ha id’adod a krajcárod, veszek rajta orvosságot. Ha nem adod, majd megbánod!

    - Jaj, én nem tehetek róla. Szaladok vele a boltba, veszek rajta csokoládét, mákos kiflit, habos kávát. Eredj az útból, Bodri kutya!

    Szaladt, szaladt sebesen, mint a labda, már a tyúkketrecet is elhagyta, amikor nagy kárálással elébe áll a kendermagos tyúk.

    - Mid van, tán aranykrajcárod?

    - Minek kérded, úgyis látod.

    - Kár, kár, Panka, kár, kár, megesett a nagy kár. Beteg a jércike, látod. Ha id’adod a krajcárod, orvos bácsit elhívhatnánk, nézze meg az istenadtát s írjon neki orvosságot. Ha nem adod, majd megbánod!

    - A jércike, hogy beteg, arról én nem tehetek. Bár szegénykét nagyon szánom, nekem is kell a krajcárom. Veszek rajta csokoládét, mákos kiflit, habos kávét. Eredj az útból, kendermagos tyúk!

    Futott, futott sebesen, mint a pipiske, már a kertajtót is elérte, amikor a lába elé gurult valami. Ki tudja, mi? Se nem golyó, se nem dió, se nem alma volt biz’a, hanem egy csigabiga. Az is ezt kérdezte tőle:

    - Mid van, tán aranykrajcárod?

    - Minek kérded, úgyis látod.

    - Add nekem a krajcárod, elhívatom az ácsot, foltozza meg a házam, mind kilátszik a hátam. Ha id’adod a krajcárod, megszolgálom majd meglátod. Ha nem adod, majd megbánod!

    - Meleg van most, nem fázol, eső sincsen, nem ázol, de ha ázol, az se kár. Nekem is kell a krajcár, veszek rajta csokoládét, mákos kiflit, habos kávét. Eredj az útból, csúnya csiga!

    No, meg is haragudott ám érte a csiga, hogy csúnyának mondták, pedig ő is az Isten teremtménye. Haragjában kapta magát, kinyújtotta a két szarvát, de akkorára ám, hogy maga se látta a végit. Panka úgy megijedt tőle, hogy elesett ijedtében s az aranykrajcár kigurult a kezéből. Úgy gurult, még most is gurul. Azé lesz, aki megfogja.   

szozattv


szozat a tiszta hang 
szozat a tiszta hang szozat a tiszta hang
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf