Muskátli - 2019. november

Melléklet jó gyermekeknek

Immáron a 2018/2019-es tanév kezdetével a Muskátli a ötödik évfolyamába lépett. A világháló segítségével a Pósa Lajos költő, szerkesztő szülőfalujából szállnak továbbra is a jó gyermekekhez és örökgyermekekhez a szebbnél-szebb versikék, mesék, megemlékezések.

A nemesradnóti Lidike Pihenőház alkotóműhelyében ez esztendőben is Az Én Ujságom hasábjait lapozgatva kerülnek elő az értékes írások. Így a mai kor vívmányainak köszönhetően ismét elérhetőek az oly kedvelt képes gyermeklap válogatott részei itt a www.szozat.org elektronikus lapon.

A Muskátli II., II. és IV. évfolyama nyomtatva is megjelenik. Megrendelhető a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címen.
Keressetek bennünket a facebookon is https://www.facebook.com/posa.emlekere a Pósa Lajos Emlékére oldalon.

2019. november / VI. évfolyam / 3. szám

Kedves Gyerekek!

Megjelent a Muskátli IV. évfolyamának bekötött példánya. Megrendelhető a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címen vagy beszerezhető Nemesradnóton a Lidike Pihenőházban, a Muskátli szellemi műhelyében.

Kedves Gyerekek és Örökgyerekek! A Szózat havonta megjelenő elektronikus folyóirat oldalain kis Olvasóinknak is szeretnénk kedveskedni.
Pósa Lajost, az eredeti magyar gyermekirodalom megteremtőjét és gyermeklapját, Az Én Ujságomat hívom segítségül, de új tartalmak is helyet kapnak.
Száz év elteltével még mindig aktuális, időtálló és lélekemelő az egykori sárga lapok tartalma és közlendője. Fogadjátok szeretettel, s emlékezzetek jó szívvel a száz éve elhunyt költőre, szerkesztőre.

HÓNAPVERS

Ambrus diák:

Ablak alatt zúg az akác

Ablak alatt zúg az akác,
Őszi szél zúgatja,
A fészkéről elköltözött
Madarat siratja.

Bús akácfa, lesz még tavasz,
Lesz még napos nyár is!
Visszajön majd a fészkére
A dalos madár is!

Forrás: Az Én Ujságom, 1903. december 6., XIV. évfolyam, 50. szám

EMLÉKEZÉS

Pósa Homoly Erzsó:

Százéves lenne

Szepesházy Kálmán

szepes1

Pál Dénes és Kluka Norbert a Szepesházy Kálmán életútját megidéző tablónál (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)

A mecénásra, Nagybalog község szülöttére emlékeztek születésének századik évfordulóján.

Szepesházy Kálmán 1919. október 25-én született Nagybalogon.

A család a Szepességből származott. Édesapja Selmecbányán végzett erdész, aki felvette a Szepesházy nevet, Kálmán az apja második házasságából született egyedüli fiúként a hat lány mellett. Édesanyja Sáfrány Gizella volt, akinek családja szoros kapcsolatokat ápolt Tompa Mihállyal, s a nagyapa Sáfrány Mihály 1848-as honvéd volt.
A Szepesházy család 1927-ben Rimaszombatba költözött, de Kálmán bácsi mindig is Nagybaloghoz kötődött.
A Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezetének alapításakor, 2002-ben lett a tiszteletbeli elnöke Kun Ferencz, a Rákóczi Szövetség alelnökének a közbenjárásával. 2008-ban bekövetkezett halálát követően a szervezet örökös tiszteletbeli elnökévé választotta, s azóta is igyekszik az emlékét ápolni.

szepes2

Koszorúzás Szepesházy Kálmán nagybalogi sírjánál (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)

Nagybalogi sírjánál rendszeresek a megemlékezések. A helyi szervezet egyik alapítója, Gaál Lajos barlangász a szakmájából kifolyólag is nagyra becsüli Szepesházy Kálmán munkásságát, s a geológia terén tett felfedezéseit. Több előadást is tartott már, legközelebb november 18-án Budapesten, a Földtani Társulat Tudománytörténeti Szakosztályának ülésén emlékeznek róla.

Szepesházy, a diák

A Csehszlovák Állami Magyar Reálgimnáziumban érettségizett 1937-ben. A prágai Károly Egyetemen geológiát tanult. Az 1938-as visszacsatolás után Budapesten folytatta tanulmányait, ott tanára volt többek közt Mauritz Béla, Papp Károly, Cholnoky Jenő. A kollégiumban művészekkel, írókkal lakott együtt, így Zmeták Ernővel, Turczel Lajossal, akikkel jó kapcsolatot ápolt, pártolta alkotótevékenységüket.

Szepesházy, a geológus

Diplomamunkáját Rimaszombat földrajzi viszonyaiból írta, doktori disszertációját pedig Ajnácskő környékének bazaltos kőzeteiből.

szepes3

Szepesházy Kálmán emlékezete (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)

1943. október 1-én bevonult katonának Kézdivásárhelyre, a határvadászokhoz, 1944. augusztusában szovjet fogságba esett, megjárta Arhangelszket, a Gulagot.
1949-től a MAORT-nál a zalai olajmezőket kutatta, 1954-től a MASZOLAJ-nál mélyfúrásos mintákat elemzett, 1964-től a MÁFI-nál dolgozott, a magyarországi flis kutatását végezte, 1980-ban innen ment nyugdíjba. Idős koráig aktív volt, kertészkedett.

Szepesházy, a jótékony

Az élet megviselte, korán elveszítette feleségét. Anyagilag nem volt gazdag ember, mégis mindenen takarékoskodott, hogy amit összegyűjt, jótékonykodásra fordíthassa. Már 1965-től vendégül látta és elszállásolta budapesti rózsadombi otthonában a szlovákiai magyar diákokat, s fiatal geológusokat támogatott. Az volt az álma, hogy ebben a lakásban majd a Rákóczi Szövetség által diákotthon működhessen, ahol bármikor hajlékra találhatnak a felvidéki diákok. Ezt az elképzelését idős korában megváltoztatta. A budai Rózsadombon lévő lakásának árát a rimaszombati Simonyi Alapítványra hagyta. Hagyatékát B. Kovács Istvánra bízta, s a Szlovákiai Református Tudomány Gyűjteményekben – ma Csillagház –van egyelőre letétben.
Idős korában támogatta a Hospice Alapítványt, több múzeumnak odaajándékozta képeit, értékes szőnyegeit.
A felvidékiekről sem feledkezett meg. A rimaszombati magyar középiskolák javára 1 millió forint alaptőkével létrehozta a Szentpéteri Alapítványt. A balogi református templom renoválására 230 ezer koronát adott, ennek emlékére az egyházközség táblát helyezett el a templomban. Támogatta a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezetét, melynek 1 millió forintot és ezer dollárt adományozott, amit a szervezet a 2002 és 2007 között megvalósuló alkotótáborokra fordított, s fillérre pontosan elszámolt vele a központi iroda felé.

szepes4

Egyperces néma csend Szepesházy Kálmán emlékére Nagybalogon születésének 100. évfordulóján (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)

Nagybalogon 2007-ben házat vásárolt, hogy majd ott éli le utolsó éveit, ebből azonban nem sok adatott meg neki. A következő év tavaszán Budapestre utazott, s otthonában váratlanul örökre elaludt. 2008. március 3-án hunyt el, végakaratának megfelelően Nagybalogon, a katolikus temetőben nyugszik.
A községben a nyugdíjasok napja alkalmával emlékeztek meg róla. Életútját Pál Csaba, a Csemadok Nagybalogi Alapszervezetének elnöke, községi képviselő gondolatai által Kluka Norbert polgármester idézte fel.
A megemlékezés gyertyája egy felejthetetlen igaz magyar emberért égett.

Forrás: Felvidék.ma
https://felvidek.ma/2019/10/szazeves-lenne-szepeshazy-kalman/

VALÓSMESE

Pósa Homoly Erzsó:

Értékek a Balogvölgyből

Nagymegyeren került sor a Településeink értékei 2. pályázat és a Hétköznapi hősök pályázat eredményhirdetésére, s egyben a Felvidéki Magyar Értéktár szakmai programját is bemutatták 2019. szeptember 17-én.
A találkozót Varga Péter, a FÉB általános alelnöke nyitotta meg és köszöntötte a vendégeket. Magyarországról V. Németh Zsolt, a kiemelkedő nemzeti értékek felügyeletéért felelős miniszteri biztos mondott beszédet. Köszöntötte a jelenlévőket Varga Tamás, a Vajdasági Magyar Értéktár Bizottság elnöke. Huszár László, az SZMMI igazgatója bemutatta a Településeink értékei pályázatot, majd átadták a díjakat és okleveleket.
Az első helyen a nemesradnóti Lidike Pihenőházban székelő Balogvölgyi Tájegységi Értéktár Bizottság végzett, 20 fotót, 11 értéket, 48 emlékhelyet számoltak be, ezzel 1280 pontot elérve. Második helyen az ógyallai értéktár végezett 490 ponttal, a harmadik pedig a nagykaposi lett 455 ponttal. A feltöltések az http://csemadok.sk/ertekterkep/ oldalon böngészhetők.
A Településeink értékei II. pályázatban összesen 18 közösség vett részt, akik három feladatsorban: a jeles személyiségek sírjeleit, helyi értékeket, valamint a Csemadok 70 évének tevékenységét bemutató korabeli fényképeket gyűjtöttek.

Gömörből a balogvölgyiek mellett Tornalja és Vidéke valamint a Barkósági Tájegységi Értéktár Bizottság nevezett a versenyre, a péterfalaiak A népi harci testkultúra a Barkóságban című pályaművel indultak.

A konferencia következő részben Lakatos Mihály, az Emberi Erőforrások Minisztériuma – Kiemelt Kulturális Ügyek Főosztályának osztályvezetője szólt, majd Huszár László vezette fel a Hétköznapi Hősök pályázat értékelését. A Hétköznapi Hősök 2019 címet kiérdemelt személyiségeket Rancsó Andrea, a FÉB szakmai alelnöke mutatta be és méltatta.

A Hétköznapi hősök – Írjunk történelmet! című Kárpát-medencei szintű mintaprojektben Gömörből a bátkai diákok vettek részt. A projekt célja, hogy a diákok feltérképezzék lakóhelyük történelmét, saját közösségükért felelősséget érző, annak érdekeit szem előtt tartó, cselekvő személyek tettei által. A közösséget építő munkájukért a Hétköznapi hős 2019 címet adományozták az alábbi személyeknek: Remák Béla, Polák Margit, Lőrincz Sarolta Aranka, Dékány György, Szanyi Mária, Ábrahám Margit, Oláh Imréné Domonkos Ilona, Pál Dénes, azaz Balogvölgy tanító bácsija.

Ezt követően került sor a FÉB szakmai programjának ismertetésére. Huszár László bemutatta a településmustrát és az értéktérképeket a csemadok.sk oldalon. Hangsúlyozta az informatika szerepét az értékmegőrzésben és az érték-feltárásban. Igazán különleges előadást tartott PhD. Beták Norbert és tanítványa Novák Dávid a robotokról, mint oktatási eszközökről, a robotikáról az értékőrzésben, ill. az élményalapú robot-programozás lehetőségeiről. Megismerkedhettünk a Madari mintaprojekttel, a Madari Érték-Programot Rancsó Andrea és az iskola vezetői mutatták be, hogy hogyan lehetséges a helytörténet és az értékfeltárás oktatásba való beépítése.

Bödők Károly a FÉB nevében elmondta, hogy jövőre Ünnepeink 2020 címmel hirdetnek majd pályázatot. Ez esetben a felvidéki magyar nemzeti és helyi értékekhez, hagyományokhoz kapcsolódó már feledésbe merülő ünnepségekről készült fényképek begyűjtése, digitalizálása lesz a feladat.

Szanyi Mária szólt a Kincskeresők 2019 pályázatról, mely a helyi értékeket kutató diákok XV. országos konferenciája lesz novemberben, s október végéig lehet rá jelentkezni.

***

A Balogvölgyi Tájegységi Értéktár Bizottság Nagybalogon, Uzapanyiton, Bátkában, Balogújfaluban, Nemesradnóton, Balogiványiban és Rimaszécsen dolgozott fel sírokat, és rögzítette az értéktárba a GPS koordinátákkal.

Nagybalogon Pál Csaba, Pál Gabriella és Asztalos Olívia volt a segítségünkre. Bejártuk a katolikus és a református temetőt. Felkerült a református temetőből Farkas Kálmán hegedűs, a tömegsír, Ibos István vitéz és Zsámbok Piros, Koós István tanító, Csabay Pál lelkész, Molnár Gyula és Volánszky Ferenc gyógyszerészek, Elek Barna cipész, Lecső Gyula gépészkovács, id. Pál Dénes, Vitárius István katona, Sesták Rudolf orvos és Koós Győző hadnagy sírja. A katolikus temetőből Szepesházy Kálmán geológus, Hain Lajos tanító, Rákos József ácsmester, Poznan Viktor cipész, Jacsmenyík Nétus cipész, Jačmeník Pál az első polgármester, Seres Pál tanító, iskolaigazgató, a zsidó temető, Znám István matematikus síremléke.

Uzapanyiton Fehérné Tamás Judit volt az adatközlőnk Tamás István ref. tanító, Tamás Aladár állatorvos és Túrós János ref. tanító sírjai esetében, s értékes fényképeket is közkincsre bocsájtott. Ezen kívül ráakadtunk Lengyel Ábrahám körjegyző, Lengyel Ferenc lelkész, Szűk Gyula lelkész sírjára, s felkerült a Szentmiklóssy kripta helye is.

Bátkából Mács József író és Varga Antal lelkész sírhelyeit vittük fel.

Balogújfaluban Varga Sárika néni segítségével találtuk meg Bodon Gyula síremlékét, akinek nagyszülei a Gyula harangot öntették. A harangot, mint értéket az előző pályázati felhívásban dolgoztuk fel.

Nemesradnóton id. Pósa Dénes és Bodon Irénke néni segített a mesteremberek és a közbirtokosságot segítő munkások, állatgondozók, zenészek feldolgozásában. Feltöltöttük Balog Rudolf prímás, György Anton prímás, a Hrivnyák és Nagy gépész család, Istók Lajos kovács, Ivanics István csordás, Koós Antal gulyás, Lalik József csordás, Péntek Barna ács, Pósa Béla cipész, Varga András szabó síremlékét. Kikutattuk a református egyházközség gondnokainak sírhelyeit: Varga Mihály, Bodon Mihály, Pósa Mihály, Pósa János ragályi, Csótó Dezső, Pósa Dezső, Dobos Géza, ifj. Bodon Dezső, Juhász Árpád, ifj. Pósa Elemér ill. id. Pósa Elemér az énekkar vezetőjének s a háborús hősöknek: Bartók István vitéz, Bodon Barna, Galos János, Pósa Ferenc bedécs síremlékét.

Itt egy korábbi kutatásból rendelkezésünkre áll az egyházi anyakönyv, amiből szintén sok információt nyertünk. A Pósa Lajos Emlékezetei – Emléktár című könyv készültekor 2010-ben már feldolgoztuk Pósa Lajos oldaláig leszármazottjait. Így most ennek átdolgozásaként bekerült az értéktárba apai ágon: Pósa Borbála, Pósa Imre és Pósa László, Pósa Zoltán, Pósa Mária, id. Pósa Árpád, ifj. Pósa Árpád, Pósa Gyula, Pósa Piroska, id. Pósa Béla, Gál Barnabás, Pósa sz. Gál Piroska, Pósa Istváb, id. Pósa Géza, ifj. Pósa Géta, Pósa Apollónia, Pósa Sarolta és Gyula, Pósa Barnabás, Pósa Irma és Pál Szerénke, Pósa Árpád, Pósa Géza, Lukács sz. Pósa Katalin; anyai ágon: Bodon Lina, Bodon Jolán, Bedécs Árpád, Bodon Lajos, Gálik Gál Iveta (Rimaszécs) síremléke. Felkerült az ebben a korban szolgálatot teljesítő Bodon Lajos tanító rimaszombati sírja is és Pósa Lajos radnóti lelkész simonyi síremléke ill. a radnóti gyermekeinek sírja.

Balogiványiban Szarvas Károly és Irma kalauzolt a temetőben. Feldolgoztuk Tóth Béla, Padicsko János, Nagy Béla, Nagy Árpád gondnok, Nagy Ábel, Károly és Árpád, Lenkey Lajos lelkipásztor, Csomós István gondnok sírhelyeit. Nagyon értékes sírokra bukkantunk a régi temetőben, ahol 1848-ból található értékes síremlék, s itt van a Balyo temető is.

Rimaszécsen Gál Ferenc mutatta meg Balyo Ödön, a magyar zászló megmentőjének a sírját. A megható történtet még 2016-ban feldolgoztuk, s ezúttal az értéktárban is közkincsé tettük.

Az értékek közé soroltuk be a cserép edényeket, melyeket Nemesradnótról vittek el Budapestre a Néprajzi Múzeumba, s itt a Lidike Pihenőházban tavalytól megtekinthető annak a másolata Danka Bakšová alkotásaként: a könyv butella, a gyertyamártogató, a sárgás emberfejes korsó, a színes mázas emberfejes korsó, zöldmázas emberfejes korsó, a zöld ill. a sárga gyertyatartó. További érték az uzapanyiti keresztelő edény, a nemesradnóti csörgőfánk Pósa Éva receptje szerint, a természeti értékeink között a gömöri vakfutrinka és a balogrussói strucc-páfrány Gaál Lajos közreadásában. S nem utolsó sorban felkerült a Muskátli gyermeklapunk I. és II., III. évfolyama.

A régi Csemadokos képek feladatsorba Nemesradnótról a Pósa Lajos Emlékezetei – Emléktár c. könyvben szereplő Csemadok működésével kapcsolatos dokumentumokat dolgoztuk fel. Nagybalogról a Daloló Balogvölgy rendezvény megemlékezéseit, Író-olvasó találkozóról szól eseményeket töltöttünk fel, amelyeket még Pál Dénes szervezett. Őt, mint jeles személyiséget egy másik pályázat keretében a Bátkai Helyi Értéktár Bizottság vezetője, Gyurán Ágnes töltötte fel.

„Pál Dénes nyugalmazott pedagógus, 20 évig (1964-1984) volt a Csemadok Nagybalogi Alapszervezetének elnöke. Elnöksége termékeny ideje alatt az alapszervezet mellett működő színjátszócsoport több színdarabot is bemutatott, rendszeresen szerveztek író-olvasó találkozókat, megemlékeztek a jeles évfordulókról, gyermek-citerazenekar alakult és működött a faluban, megalakult a Gyöngyösi István Irodalmi Kör és többször is megrendezésre került a járási dal- és táncünnepély, a Daloló Balogvölgy. A Csemadok alapszervezete az ő elnöksége alatt megkapta a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Nyugdíjba vonulása óta három könyvet írt és adott ki (Nagybalog múltja és hagyományai, Balogvölgy múltja és hagyományai, Életem korképe). Felesége, Pál Erzsébet a kezdetektől fogva támogatta férje ötleteit és aktívan részt vállalt a rendezvények szervezésében. Leginkább az egykori énekkar és tánccsoport munkáját irányította. Szeretetét a magyar kultúra iránt mi sem bizonyítja jobban, hogy máig aktív és lelkes tagja a Szivárvány Énekkarnak” – mondták róluk a Csemadok Életműdíj átvételekor 2019. januárjában.

A Hétköznapi hősök – Írjunk történelmet! című Kárpát-medencei szintű mintaprojektben a rimaszombati Tompa Mihály Református Gimnázium bátkai diákjai: Nagy Valentina, Ferencz Edina és Hencz Bálint kapcsolódtak be Gyurán Ágnes felkészítésével.
A Lidike Pihenőházban 2019. október 20-án értéktár-rendezvény keretében volt alkalmunk minderről szót váltani az érintettekkel, megosztva egymással a projekt során bennünket ért élményeket. S nem utolsó sorban Benne leszünk a Muskátliban! sorozatunkat is folytattuk, hogy itt is olvashassanak munkánkról.

IRODALOM

Kedves Gyerekek! Megjelent Lőrincz Sarolta Aranka néni Haza a senki földjén című könyve nyomtatásban is. Szeretetettel ajánljuk figyelmetekbe. Megrendelhető a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címen. Igaz, régi palóc történeteket mesél az új nemzedék számára. Ebből Márton-nap alkalmából fogadjátok szeretettel a tollfosztás részt.

Lőrincz Sarolta Aranka:

Téli tollfosztás

telitron A régi, paraszti gazdaságokban nagyon sok libát tartottak. A libákat libapásztorok legeltették a páston, a réten, majd aratás után a tarlóra hajtották, hogy szemet egyenek és gyorsabban kinőjön a tollazatuk.
Amikor már a libák tollazata jól kinőtt, a szárnyuk keresztbe ért, akkor a gazdasszony megkobozta őket. A libát fejjel lefelé tartva, szárnyait, lábait az egyik kezébe szorítva, fenekét hátrafelé tartva, hogy le ne piszkítsa, a jobb kezével tépdesni kezdte a liba tollát, mindig a növés irányába, hogy ne fájjon a libának. Természetesen ez nagy szakértelmet kívánt, mert a szárnyasok, főleg a gunarak, nagyon erősek voltak és ha nem vigyázott a gazdasszony, az állat, szárnyaival nagyot csapva, kiszabadította magát a fogságból. A liba kobzásánál vigyázni kellett még arra is, hogy szárnya alól, a szárnytartó tollakat ki ne tépjék, mert akkor lecsüngött a liba szárnya, addig, amíg a tollak ki nem nőttek. A liba pelyhéből is szedtek valamennyit és a megfosztott toll közé keverték, amit a jövendőbeli mennyasszony párnájába, vagy dunyhájába raktak. A már kikobzott libatollat üres vánkos huzatokba, tiszta vászonzsákokba, vagy sűrűn fonott, nagy kosarakba rakták. A libaszárnyak nagy tollaiból kenőtollakat készítettek.
Ahogy megérkezett az adventi téli idő, elővették a libatollat, hogy megfosszák. A tollfosztóba mehetett minden asszony és leány. Mentek is nagy örömmel. Az egyre hosszabbodó estéken, a tollfosztás mellett még szórakoztak is.
A gazdasszony délelőtt kalácsot, pogácsát sütött, mákos kukoricát készített. Ahogy lassan érkeztek a tollfosztók, az asztal tiszta lapjára nagy tálakban a gazdasszony kirakta a szép, fehér libatollat. A tollfosztók leültek az asztalhoz, a markukba vették a fosztatlan tollat, és szálankét a két ujjuk közé csippentve, lehúzogatták a kosztonkáról (a toll kemény része) a puha, szép fehér libatollat. A már megfosztott tollat kupacokban maguk elé rakták, ezt a gazdasszony összeszedte egy még nagyobb edénybe, fazékba, párnahajba, szakajtóba. Az asztal alá dobott kosztonkát pedig összesöpörte, és a tűzben elégette.
Mialatt az asszonyok és leányok keze ügyesen dolgozott, az idősebb asszonyok sorra mondták a faluban történt híreket, boszorkányos, kísértetes meséket, vicceket. Melyik legény kinek udvarol, hány lakodalom lesz a faluban. Amelyik tollfosztóban sok fiatal lány volt, oda a legények is szívesen elmentek, de csak az ablak alá, onnan lesték a lányokat, hátha kimegy valamelyik az udvarra szellőzködni.
A gazda bort vitt a legényeknek. Ha fösvény volt, semmit sem adott, akkor a legények megtréfálták. Váratlanul kinyitották a ház ajtaját, beeresztettek egy két verebet, galambot. A madarak szárnycsapásaikkal szétverték a megfosztott tollat. A pitvarba kitett mákos kukoricás tálakba pedig homokot szórtak. A vidám közösségben daloltak is, de csak óvatosan, nehogy a már megfosztott tollat szétfújják. Éjfélkor befejeződött a tollfosztás, megvacsoráztak, és a fosztók hazamentek.