Mikes Kelemen levele – Kőszeghy Zsuzsiról

II. Rákóczi Ferenc mellet bujdosásában is hűségesen kitartott Mikes Kelemen. A „fejedelem íródeákja” a rodostói magányban beleszeretett Kőszeghy Zsuzsiba, aki azonban nem őt, hanem az öreg Bercsényi Miklóst választotta.

 

   Rodostó, 1726. május 24.

   Tegnaptól fogvást táborba szállottunk, és sátorok alatt lakunk, a szokott helyre, a város szélyire. Az ellenségtől nem gondolom, hogy sokat kellene tartanunk; mivel vagyon vagy háromszáz mélyföld közöttünk, azért csendesen alhatunk, és csak a fülbemászótól, a szúnyogtól tarthatunk. Édes néném, szeretném tudni, hogy mint vagyon a ked egészsége, a ked karja, és ujjai; mert egy holnaptól fogvást egy levelet írni, a nagy fáradtság, és igen bánom, hogy annyira fárasztja ked magát érettem, és annyira erőlteti. Mindazonáltal nem kellene azt az úri asszonyt követni, aki soha sem olvasott könyvet azért, hogy mikor levelet kell fordítani, az szelet hajt, és hogy az a szél náthát ne okozzon neki. Eztet bé lehet venni egy kényességnek. De a ked tiszteletes kényessége megbocsásson, és mindenkor ne tartson; mert az atyafiságot félre tévén, a bosszúálláshoz fogok, és akkor mindenikünk fog suhajtani.

   Édes néném, mi itt csak tengődünk lengődünk mint szegény bujdosók. Töltjük az időt, amint lehet. Az urunknak a mégis mulatság, hogy a mezőn lakunk; mert az unadalom itt igen bő, és a szegény urunk itt csak egynehányunkkal maradott. Az özvegy Zsuzsihoz gyakorta megyek – Lengyelország felé készül – ha itt nem marad, nem énrajtam múlik el. Egy urat üsmértem, aki egy idős leányt vévén el, ezt szokta volt mondani, hogy aki idős leánnyal hál, az olyan jócselekedet, mint a szegényeknek való alamizsnálkodás. De ha itt nem marad is, azzal a barátság fel nem bomlik, és a hűség megmarad, ha lehet – azt mondom, ha lehet; mert akármely nagy tűz elaluszik, ha annak eledelt nem adnak. De azt nem tartom, amit Forgács, hogy a hűség csak kutyához illik.

   A nem újság, ha azt mondom, hogy a házasság az istenen áll, én, ha csak reánk hagyja, a nem jó, és a rossz házasságoknak az oka az, hogy ő lakodalmon jelen nem volt. Azzal fenyegetem Zsuzsit, hogy, ha elmégyen, úgy nem keresztelünk. […]

   A sophiai érsek, aki hozzánk szokott volt már egynehány holnaptól fogvást, egynehány nap múlva innét elmégyen Raguzába; mert noha eleget munkálkodtak azon, hogy visszamehessen, de végbe nem vihették. – És ezeknek a szőlőmíveseknek csak hazájokba kell visszatérni, és el kell hagyniok az úr szőlejét. Én is elvégzem levelemet, de elsőben meg kell tudnom, hogy ha jó egészségben vagyon-é ked? engemet szeretnek-é? énnékem írnak-é?

szozattv


szozat a tiszta hang pozsonyicsata19 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf