Gyurkovics Tibor: Tihanyi hegedűs

Este a gyertya nagyobbat lobban
és a sarokban
ő hegedül.
A pap fia,
vak és jól kell hallania.

Lehet, hogy…
ámde a víz fölött
tetszik a húr,
tükörre simul
és elfogy a szőlőkarók között.

A vonót kitapogatja
akár az apja,
aki lát,
de ez a kéz tudománya,
vibrál a gyertya világa,
szedi a muzsikát.

Nincs híre, már neve sincs,
szerelme és szeme sincs,
játssza és játssza a dalt,
könny hull a szemüregekből
s visszhangzik a régi hegyekből
a szél, a virág, a bazalt.