Braun Henrik: Gyóni Géza

Szélesvállú, erősnyakú, szelídnézésű hatalmas legény állított be a Bácskai Hírlap szerkesztőségébe, pontosan kilencnegyed esztendő előtt…Tél volt. És az ifjú ember testén egy kávébarna, térdig érő, béleletlen tavaszi kabát lógott.

    - Gyóni Géza…

    - Isten hozta, kolléga úr. Foglaljon helyet és érezze magát nálunk jól…

    És már néhány óra múlva az ő szép, kerek betűit öntötte ólomba a szedőgép.

    A lírai költőt új városba hozta sorsa és az „Úton új város felé” sok gondolat, százféle kérdés, aggódás, félelem fogta meg lelkét:

                                             Város, város, ahova most
                                             Fagyos tájrul ajándékul
                                             Hozom forró szívemet:
                                             Olyan vagy-e, amilyennek
                                             Lelkem a vén álompiktor,
                                             Vonat útján festeget?

    És attól a téli naptól kezdve a vidéki redakció szűk határai között írta a közigazgatási, a rendőri riportokat, a nagy és apró történetek rövidéletű krónikáit, a világeseményekről, kultúrtörekvésekről, a gazdagtelevényű Bácska bunyevác fővárosának számtalan kívánságairól a vezércikket.

    A kevés és halk szavú erős férfiú hatalmas vállait a pihenés óráiban odatámasztotta a kávéház zsöllyéjébe, tenyerével alátámasztotta fejét és nézte órák hosszat a nagyváros kis embereit, némán és kutató szemekkel.

    De eljött váratlanul, lecsapott rettentő erővel egy nyári vasárnap a szarajevói gyilkosság híre és a költő lelke megérezte a közeledő nagy vérözönt és ezer és ezer ember állt a kávéház óriási teraszán és Gyóni Géza dörgő hangon olvasta föl nekik a világháborút bejelentő első híreket. És nekünk, szabadkaiaknak, akik a két esztendő alatt megszerettük őt, akik lelkesedtünk írásain, gyönyörködtünk verseiben, úgy tetszett: Petőfi Sándor állott úgy negyvennyolcban a Múzeum lépcsőin, mint a múlt esztendő nyári estéin a hadbaindulók ezrei közepén a kávéházi márványasztalon, a szabadkai büszke városháza kőárkádjai alatt a világháború Petőfije: Gyóni Géza.

    …És néhány nap múlva Gyóni Géza levágatta selymes, hosszú szőke haját, bejött hozzám a szerkesztőségbe és azt mondta:

    - Ma csináld meg te az újságot, én reggel megyek – Przemyslbe!

    Könnyekkel teltek meg a szemeim és eszembe jutottak az „Úton új város felé” című nekem ajánlott költeményének utolsó versszaka:

                                              Város, büszke Bácska szíve
                                              Neved hallom és megtorpan
                                              Paripám a gyorsvonat:
                                              Babérral vagy könnyesővel
                                              Jöjjön immár: büszke fővel
                                              Én bevárom sorsomat.

    Megint új városba ment, a mi erős városunkba, Przemyslbe és íme: ott könnyeső, de babér is várta…

    Mi szabadkaiak pedig szentül hisszük, hogy Gyóni Géza él, Gyóni az orosz fogolytáborban is lelkesíti az ő bajtársait és haza fog jönni, hogy elmondja nekünk úgy, amiképpen csak ő tudja elmondani a mi dicsőséges nagy háborúnk legendás várának pusztulását, hetvenezer magyar katona ragyogó haditetteit, utolsó kirohanását és ezer és ezer honvédünk megdicsőülését…

Szabadka, 1915. március 30.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf