A csodafurulya

Nyitravölgyi mese

A patak partján nőtt egy nagy, piroskalapú gomba. A gomba alatt ült egy vén, hosszúszakállú törpe és szorgalmasan faragott egy furulyát. Közbe-közbe belefújt a kis furulyába, igazított rajta egyet-mást, aztán tarisznyájába tette és elindult a hegy felé a juhász kunyhójához. Előbb körülnézett, aztán belopódzott a kunyhóba és lette a furulyát a keresztfia bölcsőjébe.

    „Sose add senkinek oda – így szólt a kis fiúhoz – hódítsd meg vele a legszebb lányt és légy vele nagyon boldog.”

    A vén törpe eltűnt aztán. A kis fiú meg szépen felnövekedett és ő lett a környék legszebb legénye. Ha belefújt a csodafurulyába, messze földről sereglettek utána a legszebb lányok.

    Egyszer lejött a hegyről a folyó partjára. Amint körülnézett, látta, hogy a túlsó parton egy csodaszép vár áll. A legény gondolt egyet, elővette furulyáját és olyan szép nótát fújt el rajta, hogy a várkapuból egyszerre csak kinézett az aranyhajú grófkisasszony. Hej, de nagyot dobbant a legény szíve, amint ezt az aranyhajú istencsodáját meglátta! Hamarjában egy dalt talált ki és el is dalolta:

szozattovabbacikkhez

szozattv

 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf