Benedek Elek: A föld

Különös elegy-belegy népség verődött össze a községházán, a jegyző irodájában. Egyszerre négyen-öten beszéltek, hadonásztak, a jegyző a tintafoltos léniát mérgesen csapkodta az íróasztalához, cédulák repültek a szoba földjére, egy suhanc folyvást azokat szedegette. Egy pár ember meghúzódott a sarokban, nyugodalmasan, mintha az egész dolog nem érdekelné, fújta a fojtogató füstöt, csak nagy ritkán lódítottak egy-egy szót a pörölő, lármázó atyafiak közé. Igazi zimóré volt ez, vagy hogy érthető nyelven beszéljek: zűrzavar. Külön széken ült legelöl, de mindegyre fölugrott egy csontos, visszataszító képű asszony, aki majd elrepült rikító szalagos, égővörös ruhájában. Színehagyott tollas, régi divatú kalap a fején. Brassai szász asszony volt, mellette állott az ura, kopott zsíros gérokkban. Hatalmas testéről lerítt az uras ruha, s csak ez, meg bozontos szakálla választotta el a mellette álló szálas férfiaktól, akik mind az ő testvérei, nehéz csizmában, daróczekében – csupa gazdaemberek. Egyedül ez a bozontos szakállú vált ki8 a famíliából: suszter Brassóban. Ott házasodott rá a szász leányra. Leghátul egy kis köpcös, hízásnak indult emberke húzódott meg nagy óvatosan. Szénfekete arc, szénfekete bajusz és szakáll, merész hajlású orr: a falu bótosa. Az örmény. Sűrűn kacsintott az ajtó felé, látszott az arcán, hogy ugrásra kész minden pillanatban.

    A nagy zimóréban is ki lehetett venni, hogy Márkó Sándor, egy negyvenesnek látszó, széles, erős embert viszi a szót. Hol a jegyzőhöz beszélt, hol a suszterhez, a testvérbátyjához, s bár alig lehetett köztük pár év különbség, jó székely szokás szerint – magázta.

szozattovabbacikkhez

szozattv

 
 
Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf