Jankovics Marcell: A féllábú ember

    - Istenem, de szép!

    Susogta a fehér ruhás leány és kitárta karjait a messzeség felé, hol habos, karmazsinszélű felhők felett leheletszerűen tornyosodott a Weisshorn karcsú orma. Tornyosodott, nem mint dacos kőből, örök jégből formált hegycsúcs, hanem mint ezüstbrokátból és csillanó fátylakból összevont hegyes sátor, melynek leplei ékszerűen feszülnek a magas égbe.

    - Hallottad? Ez igazán szép! Mondj már te is valamit, Jane!

    Kiáltott újra a fiatal teremtés és megcsiklandozta a másik fiatal leánynak pelyhes nyakát a hosszú fűszállal. A másik durcásan kapott hátra.

    - Marjorie, de bolondos vagy. Azt hiszed, én nem látom, hogy szép? – mert nem szóltam semmit… Én is látom.

    - Csakhogy végre látod…

    - Mit, kis ördög?

    - Hát ott ni… Most lép át a Weisshorn ormáról egyenesen a Matterhorn csúcsára, hétmértföldes csizmában. Látom. Éppen kiverte kurta pipáját és annak parazsától piros a felhő. Hipp-hopp! Humpty-Dumpty sat on a wall, Humpty-Dumpty did a great fall… Babszem Jankó fölült a nagy falra, nagyot pottyant balra…

szozattovabbacikkhez

szozattv

 
 
Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf