Barakonyi Ferenc: Török táncnóta

Búcsúmat veszem immár tőled, jó illetú
Rózsához hasonló ifjúságomnak ideje,
Vigassággal régen készült, felnevelt és serdült
Bánatimtól mentő szívemnek élesztő kedve.
Közelget életem vége,
Majd elfogy szívemnek minden öröme,
Hogy nincs segedelme.

Mert örömöm napja fényét felhő buritá,
Nagy homály követi frissen tündöklő világát,
Szerencsém is tőlle megvonta jobb karját,
Nem osztja érfemre szolgálatomnak jutalmát,
Még az föld is rám kiált,
Kiért fejem keres magának halált,
Hogy vallaná kínját.

Vajjon s mit vétettem volt Vénusnak, Junónak,
Hogy reám, ártatlanra, szívek szerint haragusznak,
Hozzájok való hűség, mely kegyest adtak volt,
Véletlen attól megfosztnak,
Árván csak rabul hordoznak,
Bús szívem, fejemnek sérelmet hoznak,
Ily jutalmat adnak.

1650 körül

szozattv

 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf