Szabó Lőrinc: Erdélyi József és versújságja

A lapok foglalkoztak már Erdélyi József tízfilléres versújságjával, mint jelenséggel. A tízfilléres rotációs kiadás és főként, hogy a költő maga odaállt a rikkancsok mellé, érthető feltűnést keltett. Én irodalmi szempontból akarok a Felkelt a nap harminchat verséről írni, de van néhány megjegyzésem a változatlanul sokat pertraktált „jelenségre” is.

szozattovabbacikkhez

Takáts Sándor: A régi diákéletből

A XVII. század iskoláiról, azoknak reguláiról és tanításmódjáról sok mindent tudunk. Az iskolai életről is maradt ránk egy és más. Azonban a diákjaink társadalmi életéről, küszködéséről, vakációzásáról, ide-oda vándorlásairól vajmi keveset tudunk. Pedig a diákélet mindig érdekes volt. Így tehát minden adatocska, ami e téren ismereteinket többíti, egyúttal érdeklődésünkre is számot tarthat.

szozattovabbacikkhez

Vörösmarty Mihály: Salamon

„Átok reád, magyarok hazája,
Átok reád, te pártos büszke nép!
Ingadozzon fejed koronája,
S mint az árnyék, légyen oly setét.
Mint kemény kard, oly kemény szíveddel
Meg ne békélj soha ten feleddel.

szozattovabbacikkhez

Ölvedi László: Janicsárok kellenek

Ős, tiltott kútfejeknél áldozunk naponta,
Pirosló máglyánk már az égig ér.
Lángjában emberszív lobog:
Magunkból tépjük, szítjuk egyre jobban,
Hadd hulljon szikrazáporként a vér
Másért elégni fájdalmas gyönyör.

szozattovabbacikkhez

Csighy Sándor: Induljatok haza magyarok

Akkor még azt hittük, hogy a hazában otthont és szabadságot talál, aki visszatér…

Prédái a gondnak, a télnek,
nyomornak… Halottak és élnek.
Vánszorognak éhesen, fázva,
idegen rongyokba alázva…
Nyugatról mennek Kelet felé.
Sok ezer magyar, ki nem lelé
hű szíve békéjét, útra kél.

szozattovabbacikkhez

Nádasdy Tamás – feleségének, Kanizsai Orsolyának

A levél írója II. Lajos király titkára. Az 1526. évi speyeri országgyűlésen ő képviselte az uralkodót, s amíg újabb 4000 katona állításáról tárgyalt, bekövetkezett a mohácsi katasztrófa. Felesége Kanizsai László országbíró leánya. Házasságukat – amellyel a férj hatalmas birtokhoz jutott – 1535-ben kötötték.

szozattovabbacikkhez

Benjámin László: Jacopone de Todi sírfelirata

arlequinIsten bolondja nyugszik itt,
   Jakab, a Todi-beli.
Az Ítéletig csontjait
   Todiban pihenteti.

Országos tekergő vala,
   otromba jópofa,
   piaci szó-kofa,
mégis az Úr szólt általa.

szozattovabbacikkhez

Erdélyi József: A Ság halála

Ság oldalán nagy kürtő füstölög.
Fekete füst: gyászlobogó, –
halálra ítélte a Ságot
a kőfaragó.

Rontják a messzekék sági tetőt,
s Somlyó öccsét megölik,
s közömbösen nézi halálát
a ságalji nép.

szozattovabbacikkhez

Erdélyi József: Napfordulás

Karácsony és Óév… Ilyenkor
kapja sovány bérét kezéhez,
szegődik és szerződik újra
az esztendős cseléd, a részes,
csikarva, mint a jót a rögből,
gazdakézből a bért, a részt,
aggódva: mit hoz a jövendő:
fagyot, vizet, aszályt, verést.

szozattovabbacikkhez

Erdélyi József: Szivárvány a város felett

Város felett szivárvány,
be gyönyörű szép látvány,
kivált pedig énnekem,
aki tanyán, aki pusztán
születtem.

Nézem azt a felívelt,
méltóságos égi jelt,
s valahogyan úgy érzem:
szánakozva tekint rám egy
tündérszem.

szozattovabbacikkhez

Gaál Áron: Kondor Béla

Borozó volt itt a régi temető mellett
és süppedt sírok közt tétován, fájva,
dadogva, trágár dalokat énekeltek
bukott angyalok, kiket kialáztak

az égből, mint téged, ki lepedődet
rajzoltad tele, (használtad volna másra!)
míg szárnyat növesztett benned a félelem,
hogy egy emberbe vagy végleg bezárva

szozattovabbacikkhez

Kis Ferenc: József Attila halálakor

Ömlik a víz, gőzölgő esővíz,
jozsefattila   keservesen és múlhatatlanul –
a házőrző eb nézi, mintha ő is
pusztítaná az otthont, amit őriz
   s a vackot, ahol dühödten lapul!

Dühödten, árván, tehetetlen nézek
   ablakon át a lucskos őszbe ki –
a félhomályban úgy szorong a lélek
rémülten, mintha benne születnének
   a közelgő téli farkaskölykei!

szozattovabbacikkhez

Benjámin László: Kinizsi

Kováimból szikrát a bor,
nagyobb tüzet a rum csihol,
mert lusta már az elmém;
az elporzott csaták terén
virtussá bőszült az erény,
s az elme zárt fegyelmén
keresztülgázolt indulat
mint győztes hadvezér mulat,
pokoli táncra kelvén.

szozattovabbacikkhez

Erdélyi József: Barátok a Tapolca partján

                                       Ady Endre emlékének

Barátok a Tapolca partján,
egyike ül, másika áll,
hatan-heten, mint egy csapat
kopaszfejű, nagy gyászmadár,
csuklyás, nagy, kósza keselyű,
egy más világból ideverten,
tanakodik, tollászkodik.
Tekintetem rajtuk felejtem.

szozattovabbacikkhez

Rónay György: Gyászének Réti József halálára

Ezt a hangot se halljuk, feleim, soha többé.
Legalábbis élő valóságában soha már.
A tű a forgó lemezről, és a lélek
lemezéről az emlék fölidézheti még
egy ideig. Aztán a lemezek
elkopnak, összetörnek, és a lélek is
előbb-utóbb kialszik. Itt vagyunk.

szozattovabbacikkhez

Sértő Kálmán: Kosztolányi hagyatéka

Kosztolányi Dezső
Meghívott ebédre,
Míg szép szemeivel
A világot nézte.
„Be kár, Kosztolányi,
Drága Kosztolányi,
Hogy ma már nem tudunk
Verset citálni…”

szozattovabbacikkhez

Szőcs Kálmán: Rodostó, 19 novemberis 1724

Imént írott levelemhez csatolom ezt a toldást,
kedves néném.
S csak annyi lenne, hogy hírrel jött egy ügynök,
most már bizonyos: hazamegyünk.
Üzenjeszét otthon, aki nem menet férjhez eddig,
most még ne is menjen, s aki a Fejedelmet
el nem feledte, az hát leköpheti
az első labanc katonát.

szozattovabbacikkhez

vitéz Somogyvári Gyula: Lajtai felkelők búcsúéneke

Hová mégy, pajtásom, merre visz a lépted,
mikor már a lelked darabokra tépted?
Egyik felét hagytad lajtai raboknak,
másikat hitetlen, didergő vakoknak,
szabad magyaroknak…

szozattovabbacikkhez

Viz Zoltán: Szent Imre jubileumára

Mint szende fény a múlt ködéből,
Tűnsz fel kilencszáz év után,
Ily minta kellett nemzetednek,
Hogy szent legyen a vad pogány.

Nemes törzsön, mint drága bimbó,
Hintéd szét égi illatod,
Nagy ígéretként díszlett virágod,
Midőn a zord dér rácsapott.

szozattovabbacikkhez

Vörösmarty Mihály levele – feleségének, Csajághy Laurának

A Szózat, a Csongor és Tündeköltője 43 éves korában ismerkedett meg barátja, Bajza József feleségének húgával, az akkor 17 esztendős Laurával. A szerelem fellobbanása „egy pillant műve” volt, s a némi huzavonával megkötött házasság a költő élete végéig szerető élettársat és meleg otthont jelentett. Az első levél a szerelem kezdetét, A merengőhöz korszakát jelenti, amikor a csodás költeményt nászajándékul nyújtotta át mátkájának. A második a szabadságharc bukását követő szörnyű hónapokat s a családjától távol bujdosó költő fájdalmát, kétségbeesett tépelődéseit, az életből való teljes kiábrándulását idézi, szinte a későbbi nagy versek – a Setét eszmék borítják… és az Előszó – megrázó erejével.

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang Sepsikorospatak Gardonyi meghivo Határterületen szolgálnak 2017. 07. 28-29. SZENT LÁSZLÓ arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo