Obersovszky Gyula: Csillagok ülnek

hegyein az éjnek
A messzeségek köveit
        szórják szívemre le
Öt lépés előre
hátra
        Világom hossza
                             vége
                   Kövesen sokasúl
                        szívemre a béke.

1957

 

Bérczy Károly levele – menyasszonyának, Frivaldszky Annának

A szabadságharcban részt vevő ifjú honvéd, a későbbi Anyegin-fordító szerelmes sorai

Rumon, 1847. június 2.

Utam Kiscell- és Sárváron keresztül mindenütt szép vidékek között hozott ide. Ez az a pont, honnan Tőled, kedves leánykám, jelenleg legtávolabb kell lennem; ezentúl – mint tavasszal földünk a nap felé – mindig közelebb jövendek. E gondolat vigasztal!
Mit csinálsz te most Hajnalos ormán?

szozattovabbacikkhez

 

A „Budapest” újság történetei a.d.1907. [V. A régi jó időkről]

(A céhrendszer világából)

     Néha-néha jól esik a múltak világába visszaszállni s elmerengeni.

     Rom ott minden, de a romokról mintha szellemek beszélnének hozzánk. Szavaikban oly mély bölcsesség, intelmükben annyi okosság van, hogy méltó a meghallgatásra.

     Valahányszor a társadalom átalakulás küszöbén áll, mindig hasznos a múltnak világához visszatérni. Csak figyelnünk kell és meghalljuk, mik voltak a letűnt kor erényei, hibái, bűnei?

szozattovabbacikkhez

 

Ányos Pál: Ember-é az asszony?

Régi magyar irodalomnak egyik kedves emléke az a, ma egyetlen példányban ismert, 1783-ban megjelent, párlapos kis füzet, amelynek címe: „Megmutatás, hogy az asszonyi személyek nem emberek”. Egy pillantás a könyv külső alakjára és látjuk, hogy nyilván a „ponyva” közönségének volt kedvelt olvasmánya. Kissé vaskos incselkedés a nőkkel és urambátyámék, meg bátyámuramék is – bizonyára megvásárolták a vásári ponyván, hogy otthon asszonyaikat bosszantsák vele.

„Az asszonyi személyek nem emberek” – hirdeti ki a névtelen szerző a textust mindjárt a füzet elején. Forgassuk fel az egész szentírást, sehol sem találjuk azt, hogy az asszony embernek

szozattovabbacikkhez

 

Dömötör Sándor: A „borstermő” Gellérthegyről

Csokonai a Dorottyában leírja a nép hiedelmei szerint a garabonciás által támasztott vihart (L. Ethn. 1934. 21. l.) Közben a teheneket hamarjában megfejető banyáról (ijedező öregasszonyról) is megemlékezik:

 Felkeveredvén a vidi pusztáról,
Vagy a Szent-Gellértnek borstermő szirtjáról,
Zablás sárkáyán a garaboncás deák;
Már a forgószéltől csikorognak a fák.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Toll, kóró, falevél, ringy-rongy egyet-mással,
Zúg a poroszlopban forgó karingással

szozattovabbacikkhez

 

Várregék és mesés várromok VII. Csejte

Vágújhelytől délre, a Kis-Kárpátok legészakibb nyúlványának egyik dombján, Csejte falutól egyórányi járásra találjuk Csejte várának romjait. A várról a XIII. században történik az első említés, valószínűleg a tatárjárás után építették. 1465-ben a Kosztolnyból megszökött Svehla rablóvezért kétszázötven rabtársával együtt a vár kapuja előtt akasztatta föl Magyar Balázs, Mátyás király egyik vezére. A XVI. században a Országh grófi családé a vár, az Országh család kihalta után a királyi kincstáré. II. Miksa király 1566-ban Csejte várát cserébe adta Kanizsai Orsolyának a kanizsai várért. Kanizsai Orsolya fia, Nádasdy

szozattovabbacikkhez

 

7. zsoltár - AZ ÁRTATLAN ISTEN ÍTÉLŐSZÉKÉHEZ MENÜL

1 Dávidi „siggajón”. Dávid énekelte az Úrnak a Benjamin törzséből való Kus szövegére.

2 Tebenned bíztam, Uram, Isten,
ne hagyd, hogy üldözőm elérjen.

3 Ments meg, oroszlánként hogy szét ne tépjen:
ízekre szaggat, s nincs aki megmentsen.

4 Úristen, hogyha valóban így tettem,
ha kezem bűnnel beszennyeztem

szozattovabbacikkhez

 

 

Juhász Gyula: 1926. július 31.

Petőfiért toroz a társaság,
Fölzengenek a víg és bús danák,

Az örök ifjú lelke bujtogat
Vad vágyakat és édes álmokat.

Kis kocsma éjén nótás magyarok
Emléke és reménye kavarog.

És egyszerre az ivó ajtaján
Megjelenik egy kedves barna lány

szozattovabbacikkhez

 

Kosztolányi Dezső: Petőfi Sándor (2. rész)

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyül már,
A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet…

szozattovabbacikkhez

 

Nagy Gáspár: Petőfi elsiet a segesvári piacról

Hazámra rátalálok
a bot ütése mint az óra ver.

Hazámra rátalálok
életem óriás késekkel perel.

Hazámra rátalálok
e földben itt mert az ég levet.

Hazámra rátalálok
zászlón a vér: a szertekent.

szozattovabbacikkhez

 

Petőfi adomák; összegyűjtötte Baróti Lajos /2./

Petőfi végrendelete

Halálsejtelmek lepték meg egyízben Petőfit, mely alkalommal azt mondta pajtásainak:
- Ha meghalok, ti terítsetek ki. A sokat gyalogolt, de el nem fáradt, kitartó lábaim egyenest álljanak, mint katonakoromban, kezeimet szívemen imára kulcsoljátok, hogy ha már egyebet nem tehetek, a másvilágon is népszabadságért imádkozzam. Életemben mindig a korlátlan szabadság volt ideálom, de sírom korláttal vegyétek körül, hogy se ellenség, se barom rám ne taposhasson!

szozattovabbacikkhez

 

Rónay György: A Kiskúnságon

A Kiskúnságon járok, ott, ahol
ma is Petőfi lelke kóborol.
Tán az a rétisas a levegő
kék tengerében, tán az lehet ő;

vagy tán amott a „szép emlékezet”
bárányfelhője a nyírfák felett?
Vagy inkább az ezüstlő lombokon
„enyelgve játszó” nyári fuvalom?

Vagy talán… Kár is folytatnom, hiszen
errefelé mindenben ő üzen;
tornyok, faluk, és köztük a fehér
akácos út: mind őróla beszél.

szozattovabbacikkhez

 

Tompa Mihály: Etele hun királyról

Görög császár, nagy hatalmas,
Szeretnéd, hogy nyugton alhass!
Mert minek a bíbor, bársony?
- Kétannyit ülsz paripádon, –
S birodalmad síkja, hatalma?
- Idegen ló nyerít rajta, –
Arany, ezüst sarcba mégyen!
Nagy a romlás – hát a szégyen?!

Ki így bánik a császárral,
Akkor nyomván, mikor kárt vall,
Cselvetésben eszén túljár,
S kardján annyi vér pirul már:
Etele, a hun király az.
Akit ösmér, fél a száraz

szozattovabbacikkhez

 

Gásparich Kilit honvéd-nemzetőr, Ferences-rendi szerzetes

     Szűz Máriáról címzett Szent Ferenc-rendi áldozás született 1810-ben Cziklován, Muraközben; a 30–40-es években Budapesten jeles, hírneves szónok, Albach és Gegővel tündöklött. Neve országszerte ismeretes volt.

     A szabadságharc magával sodorta a különben is heves vérű szónokot, s csakhamar elhagyta zárdai lakát és szerzetesi ruháját. Muraközben, mint nemzetőri tiszt toborzott;gyújtó, megható beszédeivel magához vonta földieit, Muraközt, velük együtt védte hazájának szabadságát, nem annyira fegyverrel, mint inkább lelkesítő szónoklatával egész a világosi fegyverletételig.

szozattovabbacikkhez

 

Negyedi Szabó Margit: Imádság Szent Lászlóhoz

László, Te Szent, Te harcos csatabárdú,
Jaj, nézd e kort, mely béna, békés, bárgyú,
Mely úgy szereti földi puha létét,
Hogy elveszteget érte égi békét.

László, idézlek! Állj elénk, vezess még
Újabb csatákra, hogyha hívnak eszmék,
Ha föld sikolt, a messzi, elfelejtett,
Ha menteni kell csak egy árva lelket.

Egyetlen lélek – tudtad Te – megéri,
S most sok millió néma kínba’ kéri,
Hogy csatabárdod újra szertevágjon
E hitvány, áruló, pogány világon.

1989

Hangay Sándor: Dózsa lelke visszajár

A magyar erdőket átok ülte.
Gaz veri földjét, gyom avarját.
A magyar erdők televényét
Virágfojtó dudvák takarják.
Büszke tölgyeknek koronája
Hitvány fagyöngytől sorvad, sápad…
Buja, százszínű rothadt pompa
Borítja be a pocsolyákat.

A magyar erdőket átok ülte.
Napfény mélyükbe sohse téved.
Itt nincs verőfény, nincsen nappal,
Itten éj váltja fel az éjet.

szozattovabbacikkhez

 

Reviczky Gyula: Béke-gondolatok

Csak harc! Örök harc minden áron!
Eleje nem volt… lesz-e vége?…
Mikor lesz már csönd a világon.
Mikor lesz már igazi béke?
Meddig fog harcban vér ömölni?
Meddig fog embert ember ölni?

Ki itt a hóhér? Ki a zsarnok?
Király? Népszellem? Államérdek?
Ki hozza létre mind e harcot?
Kin szárad annyi ember-élet?
S ki fogja elmondani végre:
Pihenjetek meg! Itt a béke!

szozattovabbacikkhez

 

Reviczky Gyula: Magányos kereszt

Szól a kereszt a sziklaormon:
Erény, hűség az én müvem,
Az üdvösség szelíd honába
Nem juthat senki nélkülem.

Kinek lelkében él nagy eszme,
Szívét örök vágy hatja át,
Hozzám sóhajt nehéz napokban,
Bennem találja vígaszát.

S ki engemet visel könnyezve,
A tűrni tudó szenvedőt,
Imára, irgalomra intem,
S megváltom őt!

Reviczky Gyula: Költői episztola Koroda Pálhoz

Tudd meg öcsém, nagy bosszú
Nyomja szívem mélyét.
Hát így írsz, te rossz fiú?…
Mondsza, ezt igéréd?…
Hat hete vagy már oda,
S híredet se hallom.
Óh, te rossz csont, secsoda
Hogyha megharagszom.

Persze más élet van ott,
Mint itt Budapesten,
Lopod az órát, napot
Kurizálva, ersten.
Semmi mentség! Ne tagadd!
Lustaság a bűnöd.

szozattovabbacikkhez

 

Bárd Miklós: Tihanynál haldoklik a visszhang...

Tihanynál haldoklik a visszhang,
A "riadó lányt" nyakig befalazták,
A táj szava halállal vívja harcát,
A hangja tört.
Szorul a gége,
E partról indult árnyba, éjbe
A vértanú magyar király.
Szülötte-földem, ős pannoni táj,
Beléd kiáltok: szirtek, ormok,
Miért hogy amit visszadobtok,
A hang fullad, a szó zihál?!
Tünődöm... körül száz neszes sirály
Sikong; - a habok alkonytűzben izznak,
Tihanynál haldoklik a visszhang,
A magyarságot nyakig befalazták.

1931

Reményik Sándor: Félnek a poroszlók

Páncél övezi testük
És kard az oldaluk,
S a szívük mégis reszket
És vacog a foguk.
Levél ha zörren: az ő bűnük zörren,
Kakas ha szól: az ő vétkük kiált,
A piros hajnalt és a naplementét
Úgy nézik ők, mint véres borzadályt,
Ábel vérét; a mi ontott vérünk……
Félnek a poroszlók.
Láttátok már őket szembe nézni?

szozattovabbacikkhez

 

Szabó Gábor: Üzen a Kárpátok!

A Kárpátokat belepte a hó.
Havas Kárpátról szertefutó szél
Kiáltva kiált: Hahó! hahó!
Ide nézzetek szabad magyarok!
A Kárpátok fehér hava
Rab magyar láb alatt csikorog!
Hahó! hahó! Ne farsangoljatok!
Hahó! hahó! Nincs most ideje
Táncnak, zenének, mulatásnak,
Csak a vad, kemény fogcsikorgatásnak.
Amíg a kárpáti hó rab magyarok
Nehéz lépése alatt csikorog.

szozattovabbacikkhez

 

Szentmihályi Szabó Péter: Trianon sebei

Trianon sebeit az idő bekötözte,
de a vér átüt még mindig a sebeken.
Idegenek özönlöttek be a földre,
ki fegyverrel érkezett, ki fegyvertelen.
Aki fegyverrel jött, azt fogta a fegyver,
aki fegyvertelenül, azt befogadtuk,
fedéllel, földdel, szeretettel,
nem néztük, ki volt az anyjuk, az apjuk.

Feledd el, jó magyar, jobb, ha feleded
hófödte hegyeid, kincses városaid -
még a fejfákról is letörölték a neved,
templomaidban más nyelven szólal a hit.

Mint gazda, kit ősi házából kivetettek,
s megjelennek a rablók, fosztogatók

szozattovabbacikkhez

 

Tóth Bálint: Új nemzeti dal

Virágos tavaszkor felső ibolya,
Derült magyar égbolt azúr mosolya,
Bácska földjén ringó arany kalásztenger,
Igaz ügyben hívő minden földi ember,
Mind azt kéri, várja, mind azt kívánja:
Messzehangzó szóval mind azt kiáltja
Siket fülébe a világnak:
„Igazságot Magyarországnak!”

Ha kitör a szélvész, tombol a vihar,
Isten könnyzáporát issza az ugar.
De ha felsüt fénye jókedve napjának:
Tört reménysugárból szép szivárvány támad
S hétszínű szalaggal ékesíti fel,
Mit lángbetűkkel írt a felhőkre fel
Dörgő villáma az orkánnak:
„Igazságot Magyarországnak!”

szozattovabbacikkhez

 

Szombati-Szabó István: Professzor Hatvani István

A szép hajdan regés korában
Élt egy professzor hajdanában,
Kiről az ének szól ma is.
Ördögnek hitte őt a népe
S nevét övezve száz mesébe,
Beszélnek róla még ma is.

Mondják: a föld rengett ropogva
S hullott a csillag záporozva
Az-éjjel, melyen született.
Medrükből nagy-vizek kicsaptak

szozattovabbacikkhez

 

Szombati-Szabó István: Vagy-vagy lovag indulója

Vagy ráuszított szemmel fusd a célt,
Vagy kérdezd meg, hogy hosszú a futás?
S torpanj el holtan, messzi cél előtt.

Vagy víg iram, míg szusszal győzheted,
Vagy lankadástól-félő nem-merés
S futás előtt nyílt hátra-arc lemondás.

Vagy égre-hörgőn hördülj, hogyha fájsz,
Vagy hallgass, mint a tóba-mállt göröngy,
Vagy halj halált, vagy éld az életet.

szozattovabbacikkhez

 

Szombati-Szabó István: Zátony

A parton balga tengerészek állnak,
S a tenger-árban sziklákat dobálnak.

A tenger horkan, zúdul, habzik egyre,
S csak nő a balgák kő-dobáló kedve.

A tenger érzi: balgák és merészek
A tenger-árral játszó tengerészek.

szozattovabbacikkhez

 

Zas Lóránt: Feltörő

Feltörő gejzír vagy hazám,
magasba-szökő szivárvány,
félelemből robbant morajban
ívelő kívánság, hogy a
meggyalázott anyaföldből
is kitörjön a felszabadult
sóhaj: soha-többé ne merjen
lefojtani senki és semmi.

szozattovabbacikkhez

 

Zas Lóránt: Röptömet

(Sírkövemre. Szakolczay Lajosnak)

Röptömet nem állítja meg senki,
vagyok a költő és nem tenge-
lengi bohóc az uborkafán.
Szavaimból nem szőhetnek fércet,
vagy bársonyt trónusokra, mondom
az igazat és a kórusokban
üvöltők hadát lehányom.
Ülnék inkább a börtönökben,
meghalnék átkozódva, vagy
hörögve, semmint nevessen
rajtam, vagy utáljon unokám.

Miami felé, a repülőn

 

Zas Lóránt: Szemeidben

Szemeidben a szerelmet, amikor
a nyugalom idején, összefonódva,
duruzsol a gázláng, báránybőr az ágyunk
előtt, kezedben pohár. Emlékezünk
a hajnalokra, a patakra a tópart
oldalán és édesanyádra, aki
korholt, hogy hihetsz-e ennek a fiúnak.
Hihetsz. Lepergett az idő. Szüleink
halottak, ha hazatérünk, virágot
viszünk a sírjukra és állunk az urna
mellett. Közeleg a nap – nem akarom
tudni – amikor mi is csak emlék leszünk,
hogy szerettünk és gyermekeket hoztunk

szozattovabbacikkhez

 

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf