Vályi Nagy Géza: Jézus szeme

Mikor a latrok meggyalázták,
És szitkot szórt rá száz torok, –
Szelíd szemének megtört fénye
Oly megbocsátón csillogott:
Tűrés, alázat tükröződött benne…

Mikor üröm telíté színig meg
A legérzőbb, legjobb szívet,
A hunyó fárosz azt könyörgé:
Uram! bocsásd meg nékiek,
S jóság, kegyesség áradt mélyiből…

Mikor égő kínban vonaglott:
A lázgolyó véres, meleg
Nedvet fakasztott s könnyet ontott:
Egész világért könnyezett –
Irgalom, részvét kútforrása lett…

Mikor szent lelkét kilehelte:
Égi fény lobbant egy nagyot:
S fénysugára – egész világra,
Évezredekre elhatott:
Az „Út”, „Igazság”, „Élet” én vagyok!...

Nagy László: Pirosodik Húsvét

Tél veszíti ingét,
pirosodik Húsvét,
hamarosan hazamegyek,
boldog leszek ismét.

Kötél meg nem köthet,
szél vissza nem lökhet,
aki velem összeveszik:
porba höntöröghet.

Nagycsütörtök: átok,
szeget kalapáltok,
Isten ellen készülődtök
ácsok és kovácsok.

Nagypéntek: habos vér,
működik a hóhér,
Jézus meghal bűnösökért,
jószagú ringyókért.

 barka 2014 layout temp03 04

szozattovabbacikkhez

Szegedi Kis István: A magyarok siralmas éneke a tatár rablásról

    Szánja az Úristen híveinek romlását,
Az ő fiaianak, leányainak romlását,
Nem most eltűri, de el nem szenvedi
Nagy szidalom – vallását.

    Ezeket szemünkkel látván elkeseredtünk,
Ily éktelenségen magunkban elrémültünk,
Isten beszédében mi is, választottak,
Csaknem kétségbeestünk.

    Gyakran az Istennek noha szavát hallgatjuk,
Megmaradásunkat ingyen sem reménlhetjük,
Mert mind veszten veszni szegényországunkat
Szemeinkkel jól látjuk.

    Egyik veszedelem a másikat ott éri,
Hogy mind nagyot, kicsint ily kíméletlen üti,
Semmiképpen lelkünk szabadulásunkat
Még hinnie sem meri.

szozattovabbacikkhez

Buda Ferenc: Március

Hideg van,
csönd van.
Március tizenöt van.
Jácintok, tulipánok
lobognak, akár a
gyertyalángok.
Bizakodván levelet bont
a bodza.
Ma
ne gondolj semmi gonoszra,
szennyre, halálra, vérre.
Tárj ablakot,
húzd a függönyöd félre,
hisz
március tizenöt van.
Ötven és hatvan
között ballagva bár,
vagy te is szabad madár.
Bátran repülj hát –
befelé nincsen határ.

szozattovabbacikkhez

Dalmady Győző: Hazaszeretet

Nem a lármás jelszavakban
Áll a hazaszeretet!
Hallgatni a szív szavára,
Kötelesség parancsára, –
Ez a jelszó vezetett.

Megértém-e elég tisztán
A szív csöndes szózatát?
Megtevém-e a mit kellett?
Óh, hazám, te ítéljed meg,
Ne a zajgó sokaság.

A hatalmat föl se vettem,
Tartsa meg díszjeleit!
Nép kegyével se törődtem,
Tapsa zeng a levegőben,
S nyomtalanul eltűnik.

De mikor a próba itt volt,
Megtaláltad fiadat,
A hívek közt ott harcoltam,
Résztvevék sok bánatodban
S bíztattalak: megvirrad!

szozattovabbacikkhez

Reviczky Gyula: Márczius tizenötödikén

Hivatlanúl is megjösz minden évben,
Szép márczius, bilincs-oldó tavasz!
De azt a régi márcziust nem érzem;
A naptár mond csak annak; nem vagy az;
A hit kidőlt, a szivnek semmi lángja;
Fásultan él a kor s eszméletlenül,
Multon mereng a költő és dalába
Villám s haragvó mélabú vegyül.

Megalkuvás iránya most a kornak;
Ábrándnál egy kis állás többet ér,
Egy zsíros konczért százan marakodnak,
Hogy egynek jusson mentül több kenyér.
Az igazságot, elvet megtagadják,
S ki értük harczra kelne, nincs olyan,
Csak szóvirág ma a magyar szabadság
S az érte hősen ontott vérfolyam.

Nem, ez nem az a márcziusi szellő!
Nem a szabadság éltető lehe,
Egy alvó népet új életre keltő,
Hogy százados rablánczát tépje le!
A nagy, a negyvennyolczas márcziusnak
Nincs más emléke: néhány béna kar,
S távol, hol czitrom és narancs virulnak,
Honán kivül a legnagyobb magyar!

szozattovabbacikkhez

Réffy Endre honvédszázados, piarista szerzetes, plébános

Csényén, Vasmegyében született1828. évi április hó11-én. Gimnáziumi osztályait Kőszegen végezte s 1845-ben belépett a Kegyes Iskolák Isten Anyjáról nevezett Szegény Szabályozott Papjainak Rendjébe, a Piarista szerzetesrendbe, Trencsényben. Elvégezvén újonc éveit, 1847-ben Nagykanizsára küldetett tanárnak. Az 1848-iki harcriadó elragadta a honszeretettől izzó lelkű ifjú piaristát, mire a múzsák csarnokát harctérrel, a tollat karddal cserélte föl s azt dicsőén hordozta a világosi gyásznapig, hol milliók reménye lön sírba temetve. Az Újházy László kormánybiztos által szervezett szabad vadászcsapatnál, elsőben, mint főhadnagy, utóbb, mint százados-parancsnok szolgált. Részt vett többek közt a branyiszkói, kápolnai, nagysallói, váci, isaszegi ütközetekben. A branjnszkói hegy csodás és hősies bevételénél első volt; nagy s izmos ember lévén, erős karjait kitárva, kiáltá: „Erre, erre, utánam, fiaim!“ A világosi fegyverletétel után, hosszabb ideig reménytelenül bujdosott, közben 2 évig Kufstein várában raboskodott,  majd a légkör tisztultával Szombathelyen és Győrött folytatta tanulmányait. A Sopronhoz közeli Egyházasfalun 1873-tól haláláig, [gondozott sírja máig megtalálható a helyi temetőben]  32 éven át volt a falu buzgó plébánosa. Nevéhez fűződik a mai templom és a régi iskola építése.

Dalmady Győző: Kard és szurony

Sokféle vas volt már hazám
Lábaidon,
Szörnyű sorsod sohse vasalt
Meg ily nagyon.
Minden fiad katona,
Szuronyoktól villog a
Völgy és halom.

Alig tudsz már lélegzeni,
Nehéz a lég,
Itt is, ott is ágyútorok
Ásít feléd.
Megmozdulnod se lehet,
Fegyver éle fenyeget,
Bár hova lépj.

Török, tatár neked sokat
Nem árthatott,
Kiöntötted feje felett
A haragod.
Most próbálj csak valamit!
Kard és puska mondja: csitt!
Hallgatni jobb.

szozattovabbacikkhez

Lendvai István: Éjféli katona

– Honnan jöttél bús katona,
éjtszakának katonája,
kvártélytalan, boldogtalan,
élettelen, álomtalan,
hideg város, halott város
éjjeljáró katonája?

– Onnan jöttem, onnan jövök,
meszes árok fenekéről,
ezer halott vére alól,
istentelen évek alól,
örökárok fenekéről.

Mióta jössz, jó katona,
éjtszakának katonája,
hideg város, halott város
éjjeljáró katonája?

– Tegnapóta, örökóta,
véres úton, sáros úton,
Csillagok ott elaludtak,
ébren várni ők se tudtak,
minden álmok meghazudtak
véres úton, sáros úton.

szozattovabbacikkhez

Tuba Károly: Hír a harctérről

Barna kislány levelet ír,
Panaszosan írja,
A robogó posta-vonat
Talán el sem bírja;
Reménységről, boldogságról
Sír a lelke benne…
A kraszniki csatatérről
Ha valaki valamit üzenne.

A kraszniki csatatérről
Meg is jött a posta:
Magyar fiúk, magyar hősök
Dicsőségét hozta,
Dicsőségét, hírét, fényét,
Hejh, be hozott mást is –
Barna kislány hű szívébe
A hervadást, a lassú halált is.

vitéz Somogyváry Gyula: Roham után

A drótsövénynek tépett roncsain
zizegve, halkan, nótát kezd a szél…

Az ágyúk, mint a láncravert kutyák
elnémultak. A zaj elhallgatott.
S véres holtait kint a sziklán hagyva,
a bersaglieri-század megfutott…

A drótsövénynek tépett roncsain
zizegve, panaszkodik a szél…

Úgy fojt a füst… gőzölgő emberpára…
s a szürke sziklán barna vérnyomok.
Csak nézünk szótlan, fáradtan, meredten
és nyújtóznak a puskák, szuronyok.

Razglednica porusenega sempetra

szozattovabbacikkhez

Zilahy Lajos: Egy elesett katona felett

- Ki vagy te néma, ismeretlen bajtárs?
Ki vagy te névtelen, rongyos vitéz?
Beszélj, siess, – mert alkonyat lesz
És földbe kapar egy-két szanitéc.

Ki vagy testvérem? – Mondd mi voltál?
Bányász, favágó? – Asztalos vagy ács?
Beszélj, siess, – mert alkonyat lesz
S a század bús kapája sírba ás.

Miféle fáradt szívet takar el
Rongyos mundérod és a véres inged?
Látod én csöndben melléd térdelek
És holttestedre drága szókat hintek.

Én simogatom halott fejedet
És hűlt kezed kezembe húzom szépen, –
Veled vagyok most névtelen testvérem,
Kicsordult véred félig az én vérem!

Ó egyszer hogyha innét visszatérek,
Ha majd a szívem messzi, messzi zeng,
Én könyvbe írom, szívekbe ordítom,
Amit lecsukott néma szád izent.

Popilány, 1915. június 22-én.

Kovács András Ferenc: Erdélyi töredék

Miként erdélyi templomok falán
Freskók cafatja, csonkabonka festmény,
Kit már az Úr is régen elfelejtett,
S nem látogatja többé fürge fénnyel –
Olyak leszünk mi: láthatatlanok,
Lappangva mészben, szétmaró időkben
Isten se tudja: megvagyunk-e még,
S hogyan, miért, hány vak réteg mögött
Várhatja ráncok hős feltámadását,
Mosolynak könnyű táncát kérges arcunk,
Ha megvagyon még s meg nem rontatott –
Olyak leszünk, mint megkopott legendák,
Mártírok, szentek, üdvözült pogányok
És poklok, mennyek, végítéletek
És elkezdődött nagy kálváriák
És krisztusos képeknek roncsai –
Olyak leszünk, csak megtört részletek:
Nem kisdedek, királyok, Máriák,

szozattovabbacikkhez

Dutka Ákos: Trianon…Trianon

Újságbetűk táncolnak újra
bolond véres újságbetűk…
Hiába futsz közönybe bújva
az óriás Rém fejedre üt,
s vacogni kezded szédülten vakon:
Trianon…Trianon.

Húsz év előtt is így doboltak
szíveden a bolond betűk.
Lemberg felett már ott vijjogtak
sorsod felé a dögkeselyűk
s te csak rohantál szédülten vakon.
Mi lett a vége?...Trianon.

De hiszed, hogy élhet föld felett
ember, kinek e szó siket
könnyű, közömbös név lehet
mit büntetlen hordhat és vihet
e hét betűben holt vakon:
Trianon…Trianon?

szozattovabbacikkhez

Sajó Sándor: Harangversek, Kit Isten szívvel ver meg, Március tizenötödikére

Sajó Sándor:

Harangversek

/A budapesti kőbányai plébánia-templom három új harangján./

                                  I.

Szent László lelkét zendíti e méla harangszó:
Két eszményen csüggj: Istenen és a Hazán.

                                  II.

Zengő hangjaimon száll mennybe a földi imádság,
Zengő hangjaimon szívbe az égi vigasz;
Búk s örömök közt én kísérem a földi halandót
S útja bevégeztén a temetőbe is én…

szozattovabbacikkhez

András Sándor: Gyászmise a Hattyú utcai kocsmában

Mert úgy érezték a magányban elapadt akkor a városi
esteli zaj csak egy távoli villamoscsengő harangozott furcsán.
Az éjszaka szelíden súlyosan gördült végig az utcán
mint gumikerekű ezüstös gyászkocsi.

    Jönnek az elhunyt rokonai
    muszájból szemethúnyt rokonai
    tegnap még nevető rokonai
    holnap már nevető rokonai
    sohasem feledő rokonai
    és utálkoznak a történelemtől.

Hadd gyónjunk a rumok urának
a cifra borok kegyes asszonyának
gyónjunk a titoktartó pálinkának –
fullaszt az utálat.

szozattovabbacikkhez

Harsányi Lajos: Dőlj Buda, romba!

                A vörös uralom idejéből

Nézem sötétlő tornyaidat, Buda!
A tűnt idők díszei feketednek egyre.
Ó mondd, hová lett tetteidről a fénylő
Ősi dicsőség?

Hol egykor idvezült fejedelmi László
Kardját remegte százezer pogány kun,
Most millió magyart rémít halálra
Egy-két Pogány, Kun.

Hol egykor Corvin Mátyás lelke világolt
S dús termein reneszánsz csodák virultak,
Most egy Korvin-Klein fürdik a vérben
S ül diadaltort.

Hol egykor úr volt ősi, szabad mezőin,
Most vérdiktátor ült a magyar nyakára.
Zsarolja kincseit s ez a rég vitéz nép
Most tehetetlen.

Keresztje, ős koronája porba döntve.
A Mogendovid lett a jelünk s vöröslő
Zászló lobog Budán… Ó ég, szakadj ránk!
S dőlj Buda, romba!

Matók Leó: A fáklya sorsa

A terhes álmú éjszakába
Vajon meddig ég még hiába?

Vad fa-óriások lombja fojtja,
Hamuvá égni? ez a sorsa?

Parázs szívébe lángok marnak,
Bús fény-heroldja a magyarnak…

Nagy erdőtűznek várja sorját,
Amelytől felragyog az ország…

Szennyes, hullámzó ár: hiába,
Lesz még erdőtűz, árva fáklya!
Addig csak lángolj, büszke fáklya…

Szombathely, 1948. január 20.

Szabó Lőrinc levele – feleségének

Galyatető, 1940. október 24.

    Köszönöm a levelét, Klára. Kár volt gúnyosan kezdenie: én akarattal nem írtam, hiszen anyuka bővel elmondott mindent. Nagyon megismertem a vele töltött idő alatt, nagyon kiismertem, olyan oldaláról, amelyet alig sejtettem: hogy mennyire hasonlít rám. Édes volt, ahogy felszabadultságában egyért-másért lelkendezett, s főleg ahogy tárgyaktól, bokroktól búcsúzkodott, s ahogy pertu beszélt hozzájuk. Akár csak én. Nagyon sajnálom, hogy nem bírta a buszt: kedvében akartam járni az „érdekes” hazajuttatással. A jóba, finomba könnyen beletanulna, a viselkedésbe is. Mondta, hogy méltóságosasszonyozták? Itt el se tudják képzelni, hogy a magamfajta ember nem méltóságos. S kezet csókolt neki a titkár, s Jellen Gusztáv is (az Atheneum vezérigazgatója), aki szintén itt van! – Akkor még nem tudtam, hogy ő az, ő szólt hozzám, azt hittem, hogy újságíró a KSV tájáról. (…)

szozattovabbacikkhez

Balaton László: Göböcse, Girgácia, Göcsej

Még néhány éve is a Göcsej expresszel utazhattunk Zala fővárosába. A vonat még ugyanúgy jár, de már elvesztette tradicionális nevét. Nincs már Göcseji Barna [sör], Göcseji Csemege [sajt], de évente megrendezik a népszerű kosárlabdatornát, a Göcsej Kupát, és kortyolhatunk a méltán híres, eredetvédett göcseji körtepálinkából. Mi is az a Göcsej? Hol van Göcsej? Hol kezdődik Göcsej? Gyakran találkozom ezekkel a konkrét, egyszerűnek tűnő kérdésékkel. A válasz azonban ennél bonyolultabb. Ennek igyekszem utánajárni a következő sorokban. Kérem, kövessenek!

agöcsej    Göcsejt viszonylag későn, a 10. században népesítették be honfoglaló eleink. A mai Zala megye nyugati részén húzódott a gyepű, ennek mentén telepedtek le a határokat őrző védők, pl. a lövők Zalalövőn. Utoljára a megye nyugati része, a szegek világa telt meg élettel, itt kaptak a 10. század végén földbirtokot katonai szolgálat fejében a várjobbágyok. A birtok mellé nemesi cím is dukált. E kiváltságot sokáig élvezték a környék elszegényedett, hétszilvafás kisnemesei. Göcsej déli részére jobbágyi sorú várnépeket telepítettek le. Göcsejt először Göböcse néven említik egy 1689. november 7-én kelt levélben, amit Gyöngyösi Nagy Ferenc egerszegi várkapitány írt gróf Batthyány Ádámnak, a dunántúli hadak főkapitányának.

szozattovabbacikkhez

Dr. Baranyay József: A komáromi magyar színészet története 1811-1941 [II]

Az állandó magyar színház építése már régóta benne volt a komáromiak terveiben. A múlt század harmincas éveinek végén alakult komáromi kaszinó is fölvette ezt a programjába és a színészetnek nagy pártfogója volt. A Komáromban játszó Kilényi színigazgatónak és Latabár színésznek például megengedték, hogy a kaszinóba úgy járhattak, mintha annak tagjai lettek volna. Az állandó színház terve még most is a megvalósítás előtt áll és igen kevés reménnyel kecsegtet, hogy hamarosan megérje azt Komárom. Ha 1914-ben nem tör ki a világháború, valószínűleg testet ölt a terv. Az akkortájban épült Kultúrpalota terveinél erősen figyelembe vették, hogy az csak hangverseny céljaira szolgálhasson, mert hiszen hamarosan lesz Komáromnak állandó kőszínháza. Az Angliában lévő nyári színkör igen alkalmas hely volt és kellemes. Nagy nézőtere, hatalmas karzata, páholysorok, lesüllyesztett zenekar eléggé kielégítette Komárom igényeit és sok-sok kedves színházi estét élvezett ott végig a komáromi közönség. Hogy a tervezett kőszínház mielőbb megvalósuljon, gyorsan lebontották ezt a színkört, de aztán jött a mindent elsöprő háború. A háború alatt két nyáron a lovardában építettek egy kisebb színkört, de az rossz akusztika miatt csak a színpadhoz közel ülők hallották az előadást. Aztán a Katolikus Legényegylet, a Jókai Egyesület Kultúrpalotája, a tisztipavilon nagyterme, ahol most a mozi van és a Kisduna mellett, a már lebontott Maitz-féle mozihelyiség, a Dalegyesület, a református Kollégium, a Baross utcai Dózsa-féle sörcsarnok emeleti nagyterme adott újabban helyet a magyar színészetnek. Milyen jó volna, ha a sétatéri nyári színkör még megvolna!

szozattovabbacikkhez

Erdélyi János: A magyar népdalok [VII. rész]

A magyar népdal tehát a természet mind a három országából választa érzéseinek jelképeket, s pedig olyakat, melyek mindenkor dicséretére válnak a magyar nép kedélye s ízletének. De valamennyinél nemesebb lesz mégis azon elnevezés, mely egészen az ember és a lélekvilágból vétetik, s e részben kevés nép fogható a miénkhez, midőn lelkem, szívem, édesem stb. neveket használ szeretett tárgya megnevezésére; legfelsőbb pedig az eszmevilágé a keresztyénségből, hol páratlanul áll az angyal elnevezés.

    Hogy erről kellő fogalmunk legyen, ide jegyzem az elő kötet szerelmi dalainak elnevezéseit. Ilyenek „rózsa, édes rózsa, kedves rózsa, viola, legkedvesebb violám, virágszál,. szívemnek gyöngyvirága, tulipán, gyönyörű virágom, pintyőke madárkám, tubám, galambom, kedves galambom, szerelmes galambom, galambocskám, szépen szóló galambom, madaram, gyöngy madaram, sőt szerető egy dalban (Hol voltál te kis nyulacska?) még a kis nyulacska is; kincsem, kincsecském, drága kincs, legdrágább kincsem, angyalom, angyalkám, kedves angyalom, szép angyalkám, drága angyalom, szívemnek bálványa, szeretőcském, szerelmem, drága szerelmesem, szívem, édesem, kedvesem, édes dudu, duduskám, szép babukám, babuskám, babám, alakom, kegyesem, csin-csillagom, csillagom teremtette, csillag teremtette, lépes mézem, drága egyetlenem, reményem, tündöklő szép napfényem, eszem adta, teremtette, egyszóval mindenem” melyek nagy részint több ízben fordulnak elő.

szozattovabbacikkhez

Nyéki Vörös Mátyás: Boldogasszonról való ének

Mária, Szentháromság leánya,
Atyaistennek drága kincstartója,
Jézus Krisztusnak boldog szent anyja,
Üdvös légy, Szentlélek templomja.

Angyaloknak királyné asszonya,
Mennyországnak örvendetes útja,
Paradicsomnak tündöklő kapuja,
Üdvös légy, életnek kegyes anyja.

Az Szentírás téged élő fának,
Méltán nevez mennyei rózsának,
Élő kenyér-hordozó hajónak,
Vízen járók fényes csillagjának,

Makula nélkül való tükörnek,
Áron, Mózes és Jesse vesszejének
És bezárlatott múlatókertnek,
Szörnyűnek, mint rendelt seregeknek,

1200px Boldogasszony

szozattovabbacikkhez

Sajó Sándor: Bocskai éneke

Turulmadár, de megszelídültél!
Szennyes porba jaj de lemerültél!
Zord hatalom nyűgözi a szárnyad,
Turulmadár, de gyönge madár vagy!

Jött-ment az út Magyarország földjén,
Zsákmány a hit, erőszak a törvény;
Ősi nemzet egyre fonnyad, gyérül,
Mint fa lombaja hideg őszi széltül.

Gazda, pusztul a halom, a róna, –
Aki lakta, puszták bujdosója;
Templomoknak oltára bedőlve,
Magyar vallás kiűzve belőle…

Magyar népem, könnyes szemmel látom
Vergődésed kemény nyoszolyádon;
Rád zúduló tengernyi gyalázat
Szívem mélyén dacos búra lázad.

szozattovabbacikkhez

Sztancsi Román János ferences rendi házfőnök, plébános

Brezoviczán, Árva megyében született, szegény sorsú, de igen vallásos szülőktől 1829-ik évben, január hó 11-én. Brezoviczán, mint kis községben, még csak elemi iskola sem lévén, a fogékony elméjű fiút szülei beadták Trestennára, és az elemi iskolákat itt végezte. Ezután a magyar nyelv elsajátítása végett lejött alsó Magyarországra, s Félegyházán, majd Szabadkán végezte kitűnő sikerrel iskoláit. Mint költészeti osztályt végzett tanuló 1847-ben a legszentebb Üdvözítőről nevezett Szent Ferenc-rend szerzetes tartomány papjelöltjei közé vétetett fel, és a próbaévre a szécsényi szerzetházba küldetett, hol mint újonc szerzetes papnövendék találták az 1848-ik évi események és már ugyanezen év május hó 20-án, midőn a szabadságharc kezdetét vette, a magyar haza iránti tiszta, önzetlen szeretetből és őszinte kötelességérzettől sarkallva, letette a szerzetesi öltönyt azon feltétellel, hogy ha a veszélyben forgó magyar haza iránti kötelességének fegyverre leleget teendett, újra fölveszi a szerzetesi ruhát és mint fölszentelt áldozópap fog Istennek és a katolikus híveknek szolgálni.

szozattovabbacikkhez

Dalmady Győző: Az álmodó huszár

Ott aludt el lova mellett,
Körülötte síri csend lett,
Az őrtüzek kialudtak,
Egy-egy csillag ragyogott csak.

Csillagoknak bágyadt fénye
Elveszett az éj ködébe,
De kigyúlt a huszár arca:
Vitte a ló véres harcba!

Bömböltek az ágyúk szerte,
Ment a sereg port keverve,
Lobogókba kapaszkodva
Tört a szél a sebes nyomba.

És futott a gőgös ellen…
Huszároknak ki áll ellen?
Örült, a ki távol jára,
Félve nézett az is hátra.

Vágtatott a ló dübörgve,
Lába alig ért a földre,
Piros csákó, könnyű dolmány!
Láng ragyogott minden gombján.

szozattovabbacikkhez

Dalmady Győző: Dal a huszárokról

Hír, dicsőség útján járnak
A magyar huszárok,
Libeg, lobog a mentéjök,
Villog a szablyjok.
Meghallják, hogy itt az ellen:
Nosza felriadnak!
Szél utol nem éri őket,
Annál is gyorsabbak.

Ott rohannak! Ott a zászló!
Ágyúdörgés hangzik.
A huszárok vitézsége
Mindenütt utat nyit.
Neki mennek az ördögnek…
Csatazaj elhallgat,
Híre sincs az ellenségnek,
Örül, ha szaladhat.

Nincsen párja a huszárnak
Hetedhét országon,
Ellenséggel be nem éri,
Annál is tovább ront.
Nem esik el az ellenség
Dörgő fegyverétől,
A magasból szédül vissza,
Midőn ég felé tör.

Sajó Sándor: Honvédek szobra

          1848. május 21.

Légy ma kétszer áldott, piros pünkösd napja,
Ma megünnepellek szívből, igazán:
Ím, áll a szabadság büszke ércalakja,
Fénye végigreszket a magyar hazán.
Elmúlt nagy dicsőség örök hirdetője,
A honszeretetnek Memnon-szobra ez,
Mely egykor, ha vész jön, megzendül: előre!
S e jelszó a szívek riadója lesz!

Elszórtan a honban, egyszerű sírokban
Pihennek a hősök, halhatatlanok;
De ma honszerelmük újra lángra lobban,
S örök dicsőségük új fénnyel ragyog.
Haza és szabadság, e két örök eszmény,
Porló szíveikből nyert új életet;
– Nincs, amiért sírjunk hősök kora vesztén:
Íme, e szoborban mind fölébredett!

E szoborban gyúl most a múlt összes fénye,
Itt tanuld a múltat, óh én nemzetem!
Lelkesít, vigasztal, bíztat, mintha élne,
Általa enyhül meg a sivár jelen.
Egy sugárt e fényből minden magyar szívbe!
Hadd jelölje ott a népek igazát,
Hadd tudjunk küzdeni, lelkesedni érte,
És szeretni híven nemzetet, hazát!

Sajó Sándor: Lelkes honvédek

Eltűnt viharja árva nemzetemnek,
Véres dicsőség vészes napjai!
Körültetek lebeg borongva lelkem,
S a harc zaját is vélem hallani.
– Óh, szent szabadság, mennyin estek érted,
Küzdve dicsőn, óh mennyin haltak el!
Harcoltak ők, most már nyugosznak ott lent,
Fáradt testük egy sír takarja el.

Egy sír, melynek minden hantja szent lett,
Mert hősök ők, kik ott lenn nyugszanak,
Nagy álmaikban látva egy dicsőbb kort,
Amely a honra majdan felvirrad.
Oly jó lehet álmodni lenn a földben,
Álmodni csendben, hosszan, boldogan,
Tudván, hogy ők elvégezék a munkát,
S hogy a magyarnak szabad honja van!

Hogy vívtak ők, hogy küzdtek a hazáért,
Bátran, vitézül, elszántan híven;
Nem volt veszély, mely nagy lett vón előttük?
Nem tudta egy se, mi a félelem.

szozattovabbacikkhez

Sajó Sándor: Magyar katonák

A szarmata síkon
Huj-huj! A turul szárnyalva
Virítson!
Huj-huj, magyarok,
Robogó viharok!
Valaha régen
Van jó ezer éve –
Tán épp e vidéken
Taposott a fényérre
Az őseitek paripája;
Fölkapva lovára,
Kantári megeresztve,
Utipor felhőibe veszve
Tán itt robogott deli hadva
Ükapátok valamelyik ükapja…

Huj-huj, ti magyar paripák,
Keselábú szép hókalovak!
Nyöszörögjön a muszka világ
Szikrát csiholó patkótok alatt!
Ti okos szemetekben
Lélek tüze lobban,
S diadal heve reszket
Feszülő inatokban.

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang jekely jav MEGHÍVÓ Radnai Illés 20180427 kitelepitettek éljszívbőlfesztivál 2018. 04. 07. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK 04 lourdes trianon 768x432 életmese pályázat 2018
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf