Kazinczy Ferenc: Ráday

Én újabb Mózes voltam, s népemet
Kihoztam a rabság hajlékából,
S a hagymatermő hon helyett neki
Tej- s mézes borfolyta Kánaánt adék.
Fény oszlopában ment Apoli előttem,
Fény oszlopában én a nap előtt,
Megcsaptam a tengert, s nyitva állt az út,
Az új t örvénynek kettős érctábláit
Lehoztam a Parnass szent bérciről;
S hatalmas jobbom azzal forgatá fel
Az undok tisztelet oltárait.
Lehullt a fal, s a tábla fenn maradt;
Apoll kedvelte tiszta tettemet,
S bérül öreg zöld kort nyújtott nekem,
S szépzengzetű lantot s hattyúi dalt.
Kivette fürtjei közül a borostyánt,
S hogy csendesen feküdjem árnya alatt,
Önnön kezével szúrta sírom mellé.
Nagy volt nevem, s örökké nagy marad.

Wass Albert: Lohengrin

                   Báró Bánffy Mariennenak

Megkérdetik majd: honnan jöttem,
miért vagyok, miért születtem,
akkor tudom: ez a halál.

Akkor jön majd a hattyú értem,
szomorú némán, hófehéren,
s előttem csöndesen megáll.

Tudom előre: ez az óra
létünknek őszi véradója,
s e kérdés régen vár reám.

Akkor némán kengyelbe lépek,
s a régi várba visszatérek,
hó-sápadt hattyú-paripán.

Thurzó Elek levele – Ormosdi Székely Magdolnának

A második fennmaradt szerelmes levelet Thurzó Elek országbíró és tárnokmester két évvel a mohácsi vész után írta szépséges asszonyának, Ormosdi Székely Magdolnának. A XVI. századi szerelmes regény történetéhez tartozik, hogy a levél írója II. Lajos király kérésére nem ment el a mohácsi csatába, hanem a királyné kíséretében maradt, és a csatavesztés után elősegítette Mária királyné külföldre távozását. Magdolna férje, Alsólenvai Széchy Tamás, Vas vármegye főispánja csatlakozott a királyi hadakhoz. Részt vett az ütközetben, és el is esett. Thurzó Elek, az első magyar tőkések családjának akkor feje [1490-1543] beleszeretett a hősi halált halt főispán özvegyébe. Az alábbi levelet nemsokára házasság követte. Horváth János kutatásai alapján tudjuk, hogy Thurzó jeles humanista volt, külföldi humanistákat anyagilag is támogatott: „az Erasmus iránti érdeklődést Piso Jakab pécsi prépost keltette fel benne”.

szozattovabbacikkhez

Erdélyi János: A magyar népdalok I.

A valódi nemzeti poézis eredeti szikráját a köznépi dalokban kell nyomozni.

Kölcsey

I. Míg valamit csak homályosan ismerünk, s ösztönszerűleg érzünk, fél becsben áll előttünk. Így vagyunk pedig rendesen azzal, mi hozzánk legközelebb van, mert a körültünk levő élet elvégre mindennapi leszen és fel sem tűnik többé, mint a levegő, s elveszti ránk nézve ingerét. Bizonyítja ezt az irodalmak fejlődésének egész története. Még a régi görög nemzet is egyiptusi hagyományok és mesék után kezdé alakítani első istenvilágát, vele költészetét, éltét;az európai újabb nemzeteken hasonlag évről évre kimutatható irodalmuk kezdetének idegen színezete. Világosan tudjuk ugyanis mit vőn egyik a másiktól, miben indult egyik a másik után, meddig hordá előképe színét, s hogy önállóvá, sajáttá egyedül akkor lőn, mikor a vele született erőt fölfedezvén, önismeretre jutván, szabad fejlődést engede annak, s megjelent mindegyik a maga eredetiségében. Mi magyarok sem voltunk ez oldalról különbek a világ más nemzeteinél; mert ha volt nemzet, mely sokáig utánzott, az mi valánk, s vagyunk is nagy részben e mai napig. Költészetünk – minthogy költészetbe rakja le a szellem mindenütt a mivelődés legláthatóbb színeit, csak ezt említem általános irodalmunk helyett – költészetünk, mondom, minden iskolát kitanula már; hallottunk éneket és dalt görög és római mértéken és modorban; ismerünk olasz és francia hevet és könnyűséget, angol ízt és német komolyságot művein, de még most sem igen vagyunk tisztában a felől, melyik hát az igazi magyar nemzeti költészet.

szozattovabbacikkhez

Mikszáth Kálmán: Domine Chalupka

De hát ki ez a Chalupka?

    Az már egy őslény, egy múzeumi régiség az aligmúlt korból. Még a magja is kieszett: most hiába keresnők.

    Az idő emlői jobban kiasznak már, mintsem az ilyen szegény férgeket is táplálnák; de minek is táplálnák, hiszen fölöslegesek, nem kíáncsi rájuk senki és nincsen szüksége rájok senkinek

    Chalupka bácsit sohasem fogjuk látni többé, sem finomított, sem modorított alakban – ő az utolsó példányok egyike olt.

    Kopasz, piros arcú ember, rezes orral, zöldes szemekkel. Potrohos ember s köetkezőleg kedélyes is, duzzadt szája örökös neetésre an kitáta.

    Chalupka úron minden ruhadarab kopott s excentrikus, még a sárga bőrtáskája is, melyet oldalán visel, egy szürke posztófolt van rávarrva. Felső testét egy prémes bekecs takarja nagy nyílásokon engedve láttatni hátul, hogy ha netalán mellény is vagyon Chalupka bácsin, hát annak akkor bizonyosan nincs hátulja, mert piszkos tarka ing vörös pettyei szembetűnően kandikálnak ki, nagy idomtalan fején borzas cilinderkalap lóbálózik, míg vékony lábszárai bő és alul fölgyűrt hamuszín bugyogóban lötyögnek.

szozattovabbacikkhez

Volly István: Sárközi menyasszonybúcsúzó

«LEÁNYBALLAGÁS»

„Elsőbben is atyám, tehozzád fordulok,
Szívemet szíveddel együvé szorítom,
Így valamennyire magamat újítom…
Bocsássad meg nekem, ha megbántottalak,
Vagy valaha is megszomorítottalak.
Neveltél, ápoltál engem, leányodat…
Áldja meg az Isten a te jóságodat!…

Kedves édesanyám, hozzád fordulok már,
Mert tudom, hogy szíved tőlem búcsúzást vár.
Ismerem a gyenge anyai szívedet,
Ismerem asszonyi erőtlenségedet.
Mint galamb a fiát, engem úgy neveltél,
Emlőddel tápláltál, széltől is őriztél.
Felnevelésemért, dajkálkodásodért
Adjon az Úristen a mennyben méltó bért!…

szozattovabbacikkhez

Jókai Anna: Pontosítás, Ima Magyarországért, Az életmű

jokaiannaJókai Anna:

Pontosítás

Az angyaloknak nincsen szárnyuk
– tudnak röpülni
Az ördög nem fekete
– annál sokkal sötétebb
A menny nem fönt a pokol nem lent
– nem hely inkább állapot
Jézus nem fotogén és nem fecserészik
– Ő nem a tévékettő sztárja
Krisztus nem csak meghalt értünk
– elő is élt nekünk valamit
Isten nem ősz és nem lakozik
– Ő van, tér s idő felett
Az ember többé nincs gyámság alatt
– az útért és az irányért maga felel
A halál akár a mag halála nem pusztán rothadás
– hanem az új hajtás feltétele

szozattovabbacikkhez

Arany László: Elfrida

Pénzt, paripát, feleséget
Soha ne bízz másra.

Furcsán esett, de megesett
Hajdanában ez az eset,
Hajdanában danában,
Regés Britanniában.

*

Edgár, angolok királya,
Gyászos özvegységet ére
Sírt, – rítt majd meghalt nejéért,
Nem lelet balzsamírt sebére;
No de mégis csak begyógyult
Nem telt belé csak néhány nap,
Mihelyt hírét vette egy szép
Devonshirei gróf leánynak.

Jött a hír, volt a ki hozza –
A királyok lelnek enyhet,
Mért is tartanának másért
Magok körül annyi renyhet –
Jött és súgta: a ki meghalt,
Hadd nyugodjék lenn a sírban,
Szép virág vár, rózsabimbó:
Menj szakítsd le, Devonshireban.

szozattovabbacikkhez

Féja Géza: Dózsa-eposz

250px Dózsa GyörgyDózsa György történelmi vállalkozása mély hatást gyakorolt a humanista irodalomra. A történetírók, Brutus, Tubero, Istvánffy Miklós, Szerémi György s Taurinus, az erdélyi humanista költő, részletesen foglalkoznak a nagy parasztforradalommal. Taurinus, valódi nevén Stieröchsel István gyulafehérvári kanonok és hunyadi főesperes „Stauromachia” címen írta meg humanista modorban a parasztforradalom eposzát. Szerémi kivételével a történetírók elítélik Dózsa vállalkozását s züllött paraszti Sardanapalt látnak benne. Taurinus is ilyennek jellemzi a parasztvezért, de a nemesi hadsereg minden kiemelkedőbb alakjában Hectort lát. Eposzának humanista köntöse és modora, a költeménybe zsúfolt klasszikus visszaemlékezések tömege élesen ellentmondanak a tárgyalt véres társadalmi eseménynek. Taurinus teljes költői szabadsággal alakítja a történelmi anyagot, a parasztforradalom eszmevilágáról mégis humanista társaival egyetemben feltűnő adatokat közöl.

szozattovabbacikkhez

Sárközi György: Magunkért lázadó Dózsák

Magunkért lázadó Dózsák:
Ülünk nagy, tüzes trónusokban itt-ott,
S szórván roskadt fejünkre átkot és szitkot
Megvesszőznek az urak és megköpdösnek a parasztok.

Fáj, fáj, fáj,
Ordítanának, mint éji veremben a vad,
De csak ennen húsunkba harapni szabad,
Mert magunkért éltünk s halunk.

Jobbágytalan vezérek:
Ülünk nagy, tüzes trónusokban sírva,
S hamuvá omlunk, hogy testünk földi sírba
Ne hulljon, de legyen a hazátlan, égigcsapó szeleké.

Sinka István: Dózsa koronázása

„Sárga homlokukkal
már ide
fordulnak a hegyek
és a máglyák
bíbor-
szemeiket kinyitják előttem,
hogy amíg
koronámat,
ólom-
saruimat kovácsolják
az ötvösök – hát:
legyen aki nézze tiszta homlokát
az új királynak.”

Fekete István: Harangszó

Puha ostorával keletre suhint,
Szakad az ég és lelép a virradat;
Aztán elbolyong szerte a határban
Tavaszban, őszben, télben vagy a nyárban
S elpihen a nádon s az erdők alatt.

Pihen az érc is: néma, ősi fészek
Most nem ringatja a kopott vasszívet,
Aztán jön a dél s újra megdobban,
Zengő kondulással újra kilobban
És tenyerére veszi a Kenyeret.

Itt elidőzik. Hosszabban szól és száll
(néhol – tudjuk – öreg a harangszó…)
S az Úr Angyalát is el kell kísérni,
Esőben napot, napban esőt kérni
És Nándorfehérvárról is esik szó….

szozattovabbacikkhez

Thándor Márk: Megkopott harangszó

Fekete hold fényes égbolt mögött,
Virító nap terem tövében.
Szellemjárta földön megcsendül a hang,
Delet ütött egy megkopott harang.

Isten felé fordul sok millió magyar,
Nándorfehérvár múltunk e hang.
Szárnyra kél s tanyát lel,
“ Miatyánk” szól tisztelettel.

Áll a munka vagy csak állt,
Emlék csupán az emlékezés?
Rohanó tájba bámul az utazó,
Megfáradt egy óramutató.

                                            2003

Illyés Gyula: Dugovicsok

Nem érdekelnek, csak az öregek:
a csatárlánc a tunya had előtt;
az ellenséggel összegomolyultak, ők,
a kényszer-hősök, veszni kérkedők;

az elesők, fetrengők, már csak ők,
a tébolyultan küzdők vonzanak,
kik - védeni bár semmi nem maradt -
kitartanak, kitartanak.

Itt pusztulnak köröttem. Ki s milyen parancsot
vert belétek, belénk, belém is, társaim,
hogy - kívül király s Isten gondjain -

álljuk tetvesen s csont-bőr is a harcot,
várva a kontyost, legyen ok, s ne holmi,
egy jó bömböléssel a mélybe hullni!

Végh Eduard István ferences szerzetesjelölt, honvédgyalogos-őrmester

Kecskeméten, Pest vármegyében született l829-ben, jómódú iparos szülőktől. Iskoláit ugyancsak Kecskeméten végezte, és mint, költészeti osztályt végzett tanuló a Szent Ferenc-rend papjelöltjei közé vétetett fel 1845-ben ; 1848-ban a gyöngyösi szerzetházba helyeztetett, hol is még azon év december havában a haza iránti szeretettől lángolva, letette a szerzetesi öltönyt és ugyanazon hónap 15-én Egerbe utazott és az 50-ik Hunyadi önkéntes gyalog honvédzászlóaljba vétette föl magát és a fegyverforgatásban és egyéb katonai teendőkben rövid egy hó alatt begyakoroltatván, mint altiszt Erdélybe, a hős lengyel Bem táborába küldetett és ennek hadvezérsége alatt az egész szabadságharcot, tizennyolc kisebb-nagyobb csatában, véglegesen mint őrmester, végig küzdötte.

szozattovabbacikkhez

Vajda János: Petőfi olvasásakor

Elő-elő veszem
S olvasom versedet.
Belőle búsulok,
Belőle nevetek.

Az pedig csak hagyján
Amikor búsulok:
Akárhogy fáj, azért
Könnyet nem hullatok.

Hanem ha jókedved
Szikráin nevetek:
Előttem a szép múlt –
S könnyeim peregnek.

Illyés Gyula: Segesváron

Millió kukorica-dárda.
Úgy áll ma is a zöld határ
és fent a néma nap, akár
akkor, midőn őt halni látta.

És néma, csukott szájként lent a
bezárt föld, a betelt verem,
mely befalta. Elevenen,
mint mondja ma is a legenda.

– Élek még! – jajdult fel. – Dögölj meg!
hangzott (volt erre is tanú)
s rémképnek is bár iszonyú,
a véres hullák rágörögtek.

S most csak a csend, a néma béke.
Állong egy felhő, néz a nap.
S itt az utca, hol átszaladt,
még szétüvöltve: vége! vége!

szozattovabbacikkhez

Gyürky Ákos: Liszt Ferenc a zene fejedelme

1886. Liszt Ferenc utolsó ismert fényképeAz 1936. évben megjelent napilapok és folyóiratok hasábjain feltűnően sok cikk jelent meg, amely Liszt Ferenc életének, művészetének és zeneköltészetének méltatásával foglalkozott. Ugyanezt tette a maga módján a világ csaknem valamennyi rádióleadó állomása. Nem múlott el nap, hogy egyik-másik ne közvetített volna Liszt hangversenyt, vagy legalább is egyet-kettőt ne iktatott volna műsorába az ő szerzeményeiből. Sőt a színház, a film sem maradt hátra e nemes vetélkedésben.

szozattovabbacikkhez

Falu Tamás: Tábori posta

Mi jól vagyunk. Nincs semmi újság.
A nagymama már nem beteg.
Reggelenként kék köd üli meg
A fakó színű kerteket.
Ugy-e, hogy győztünk? Ó, énbennem
Tántoríthatlan él a hit!
A napom munkában telik el,
Este olvasom Jókait.
A szüret rossz. A szőlőhegyre
Még kinézni is szinte fáj.
A Chasselas-rouge mind-mind lepergett,
S nem parfűmöz a muskotály.
Már eltettük a rózsafákat.
Most itt ülök a melegen.
Küzdjön tovább… S ha néha fázik,
Tegye szívére levelem.

Ferke Ágost: Koczó gazda levele

Megjött, ugye a mi fecskénk,
Harmadszor is, Boldogasszony napjára?!
Rágondol-e néha még a
Kérges-kezű, nótás-kedvű gazdára?...
Kérdi tán a gyerekektől?
Meg ne mondják, hogy az apjuk hol maradt!...
Vigasztalni ideszállna,
S féltem azt a csicsergő kis madarat…

S minden, ugye, be van vetve?!...
Magyar asszony így gondol az urára!
Görnyed estig. Nem megy táncba.
Nem tékozol cifra, úri ruhára.
Nem kell annak pirosító:
Hisz’ a hajnal pírját arcán felejti;
Hazája is tudja róla:
Nélküle a hős a puskát elejti…

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang arany arssacra Meghi vo Mindhala lig 1 Meghi vo Mindhala lig 2 Czigány György-Simon Erika Könyvbemutató arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo