A „Budapest” újság történetei a.d.1907. [XV. Harminc év mesgyéjén]

Harminc esztendőre, ha előre néz az ember: milyen rengeteg, végeláthatatlan hosszúság az! A harminc jövendő esztendő. Ha pedig visszatekint harminc esztendőre: milyen rövid kis pálya az az elmúlt harminc esztendő!
De ez mind csak érzéki csalódás. Az igazság az, hogy harmnc esztendő, emberi mértékkel mérge, igen nagy idő. Akármilyen kicsinek látszik is, mikor visszanézünk rá. Sőt egy nemzet életében is nagy idő harminc esztendő. Azaz, hogy harminc esztendeje válogatja. Van a nemzet életében sok olyan harminc esztendő, amely csak annyi, mint egy perc. És van olyan harminc esztendő: amely kitesz annyit, mint három század. Már t. i. hogy vagy ront annyit, vagy javít annyit, mint máskor három század.
Ez a most letelt harminc esztendő bizony a rontás dolgában bőven kitett nálunk három századot. Hogy mit csinált az ország gazdaságából, azt abból látjuk legjobban, hogy milyen ma ez az ország.

szozattovabbacikkhez

 

Dr. gróf Matuska Lászlóné: Román babonák

Szinte csodaszámba megy a képes levelező-lapok világában, ha egy amolyan két krajcáros kincstári kerül ki a levélhordó táskájából. Egy ilyet kaptam minap, telve furcsa ákombákomokkal. Persze nem kis erőfeszítésembe került, míg kibetűzhettem írójának nevét, a jó öreg Fioóét, a ki csak most tudta meg, hogy nekem, a faluból oly messzire elszakadottnak, kis babám van, s e fölötti örömében sok jót, hosszú életet, egészséget, boldogságot olvasott rá a levelező-lapra (levélre nem telt neki), a melyen azzal a tanáccsal is ellátott, hogy vágjam össze a kis levelező-lapot, s aztán kis zacskóba varrva, miként a scapulárét szokás, akasszam a kicsike nyakára, a ki ez által védve lesz minden bajtól.

Ez a szegény jó öreg parasztasszony gyermekkoromban minden nap be-benézet hozzánk, s ha a legcsekélyebb bajom volt is, mindjárt elkészítette az ő szokásos szenes vizét, a mitől csodálatosképpen a legtöbbször jobban is lettem. De nemcsak ehhez a babonához értett ő, tudott még sok egyebet. Ő olvasott rá a tehenekre is, a mikor nem akartak tejelni.

szozattovabbacikkhez

 

Dr. Medvigy Endre: Transzilvanizmus I. rész

Trianonra a magyar szellemi élet, az irodalom és a politika kétféle választ adott. A többségi álláspont a megcsonkított Magyarországon a revízió követelése, más szóval az irredentizmus volt. Ez a gondolatkör a történelmi Magyarország maradéktalan helyreállítását kívánta megvalósítani, vagy a magyarlakta területek visszaszerzését tűzte célul. Az erdélyiek másképpen gondolkoztak, ők a történelmi példát, az erdélyi fejedelemség százötvenéves időszakát követve széles körű autonómiát élvező Erdélyt vagy független Erdélyt szerettek volna megvalósítani, a történelmi realitásokat és szülőföldjük etnikai sokszínűségét figyelembe véve.

A transzilvanizmus vagy erdélyiség első és talán legfontosabb összetevője a kivándorlással, a repatriálással szemben fogalmazódott meg.

szozattovabbacikkhez

 

Várregék és mesés várromok XIX. Korlátkő

KorlátkőVárrom ma már Korlátkő is, az egykori Nyitra megyei Jablánc nevű községének közelében. A tatárjárás után épült, hogy a Kis-Kárpátok északi felének átjáróját védje Nagyszombat és Morvaország között. Korlátkő vára a XIII – XIV. században nevezetes védelmi pontja volt a széles vidéknek. Királyi vár volt, majd az 1300-as esztendőkben Csák Máté is uralta.

szozattovabbacikkhez

 

36. zsoltár - BŰN ÉS KEGYELEM

1 A karnagynak. Dávidnak, az Úr szolgájának zsoltára.

2 Sugallatot a gonoszok szívébe
álnokság szava önt.

Az Úristen félelme
nincsen szemük előtt.

3 Mindegyik áltatja magát:
hogy nem deríti ki a bűnét senki,
nem fogják meggyűlölni.

4 Ajkán gazság és álnokság terem,
a bölcsességgel felhagyott,
avval hogy jót tegyen.

5 Az ágyán fekve gonoszságot tervez,
s mihelyt rálép a bűn útjára
kész minden aljasságra.

szozattovabbacikkhez

 

Kárpát-medencei keresztkötődések VI.

Popély Gyula: A magyarság kárpát-medencei esélyei a jövő Európájában (1. rész)

Előadásom axiómájaként szeretném minél világosabban leszögezni, hogy amennyiben nemzetünknek egyáltalán van bármilyen létesélye a jövő évszázadban, annak színtere csakis a Kárpát-medence lehet. Csakis ebben a térségben képzelhető el bármilyen magyar élet, csakis itt remélhető nyelvünk, kultúránk és identitásunk tartós fennmaradása. Ennek feltételeként itt kell rendezni és megerősíteni belső tudati világunkat, itt kell – jobban mondva: kellene – megerősödnünk számbelileg és szellemiekben, és nem utolsósorban itt kell kialakítanunk jövőbeli együttélésünk feltételrendszerét a Kárpát-medencében meghonosodott vagy kialakult egyéb nemzetekkel.

szozattovabbacikkhez

 

Csata Ernő: Emlékezés Petőfire

...egy trendi lány ünnepel

Az Ispán-kúti kukoricás,
dömdödöm, dömdödöm,
fájón kérdi aratóját,
hova tűnt el
Söndöröm, Söndöröm.
Hordott volna lézerkardot,
dömdödöm, dömdödöm
nem átkoznók a kozákot,
azóta is,
örökkön, örökkön.
Fehéregyházára, turul árnyékába,
dömdödöm, dömdödöm,
hantolták el egykor,
teste mégis sehol,
Söndöröm, Söndöröm.
Szelleme itt honol

szozattovabbacikkhez

 

Csuka Zoltán: Petőfinek

Köszöntelek,
a reménytelenségek, megrokkanások és elesések züllött korából,
emberért való golgotás útvesztőiből,
egytestvér, köszöntelek.
Nem ünnepellek,
mert tudom, hogy az egyszerű szavak
és tettek forradalmárja voltál
és tudom,
ha karod ma emelhetnéd,
szétvesszőznéd a nyavalygós áltisztelők
hazug dicséretének kántáló seregét.
De átkiáltom hozzád mindannyiunk egyszerű köszöntését,
mintha bányászok találkoznak a tárnák titkos mélységeiben
és lámpájukat meglengetve köszöntik egymást.
Köszöntünk mi is

szozattovabbacikkhez

 

Győry Dezső: Lebontottak egy öreg házat

— Petőfi kocsmájának helyén —

Itt fázta az éjjelt,
itt itta borát,
mert szürke a korban,
gyémántrög a porban,
előzte korát.

Lebontva a kocsma,
kidöntve a bor,
De él a keserve,
bennünk se leverve,
az álma ha forr.

Pozsony, 1939.

Falu Tamás: Petőfi

A téli ágat zúzmara marja,
Az éjszakában hófény cikáz.
Gyereket tart az új anya karja,
Frissül, éled a paraszti ház.

Az apa méláz, merengve hallgat,
Tudja: az élet komoly dolog.
A bakter kürtje közel rivallgat,
S félőn nyínak a komondorok.

Az éj sötétje mindent árnnyal tölt,
Szilveszteréjjelt ringat az Alföld,
Fázós madáron kihull a toll.

A messze visszhang messzire érez,
Egy gyereksírás ér el füléhez,
S nem sír vissza, de visszadalol.

1922. dec. 8.

Petőfi Sándor: Szállnak reményink

Szállnak reményink, e szép madarak...
Midőn legjobban szállanak,
S szíják a mennyei tiszta léget,
Hol már sas sem tanyáz;
Jön a való, e zord vadász,
S lelövöldözi őket.


Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt

Domokos László: Magyar harangok…

Magyar harangok hangja csendül,
Magyar szívek imája zendül.
Magyar folyók, magyar Kárpátok,
Vérkönnyben ázott rónaságok,
Élők, egymástól elszakadtak,
Halottak, akik nem nyughatnak,
Kövek, fák erdők – mind kiáltnak:
Igazságot Magyarországnak!

Amíg nyílnak a vadvirágok,
Amíg remegnek délibábok,
Amíg a földön vágyak kelnek,
Élnek, szerelnek, énekelnek,
Amíg magyarnak szíve dobban, –
Virágban, könnyben, vérben, dalban
Isten üzen a nagyvilágnak:
Igazságot Magyarországnak!

A Pesti Hírlap revíziós dalpályázatának elsőrendű dicséretben részesült pályaműve

Győrik György: Rabmagyarok ajkán…

Rabmagyarok ajkán sóhaj ha kél,
Fülembe zengi a tavaszi szél.
A panaszszó fájó szívembe vág:
Rabföldeken most nem nyílik virág!...
Csak tűrjetek szegény rabmagyarok,
Jönnek még szebb s dicsőbb tavasznapok!
Messze-messze Birnám-erdő azt susogja:
A Kárpátok, a Bácska mienk lesz újra!...

1923

Horváth Ákos: Adj Igazságot!

Isten, ki gondolsz égi madárra,
Áldást ki hintesz minden határra,
Irányt ki adsz a zúgó folyónak,
Segítő kart a bús bujdosónak,
– Ura ki vagy a csillagos égnek,
Napragyogásnak, örök sötétnek,
Népek sorsának – élet-halálnak:
Adj igazságot Magyarországnak!

Isten, ki ítélsz mi bűneinken,
Ki előtt titok szívünkben nincsen,
Ki a jó tettet fizeted jóval,
Gonoszat sújtasz ítélő szóval:
Tekints le hozzánk, bús Tisza-tájra,
Hű magyar néped nézd, milyen árva…
– Szívedben így tán irgalom támad…
Adj igazságot Magyarországnak!

szozattovabbacikkhez

 

Boross Sándor: Nagy lesz minden

Nem tudom, nem tudom, hogy minek is élek.
Falusi tanító s nyughatatlan lélek!
Kicsi nekem ez az iskola belője,
Poros a padlója, rossz a levegője.
Kályhája füstölős, ablaka tenyérnyi.
Néhány ujja tud csak a napnak beférni.
Aprók a gyermekek, alig vannak százan,
Azoknak is mindig az i-t magyarázzam.
Picike a kréta, szűk a tábla fája,
Picike betűket lehet írni rája.
Gyügye szövegen kell a fejemet törni,
S ha felírtam, mindig le is kell törölni.

szozattovabbacikkhez

 

Falu Tamás: Molnár tanár úr

Szeretett minket, mi is szerettük.
Az ő tárgya volt a történelem.
Csak ami elmúlt, azzal törődött,
Nem érdekelte a szürke jelen.

Egész övig ért fehér szakálla,
Talán, hogy a szívét takarja be.
Az osztályzatot is ide írta,
Senkit sem buktatott meg sohase.

Mikor elfáradt, nyugdíjba ment el,
S jöttek a helyébe fiatalok,
Türelmetlenül jelennek élők,
Akiknek az ajkán a múlt dadog.

szozattovabbacikkhez

 

S. Pohánka Margit: Tanító névnapjára

Szép kikelet itt van újra, —
bárányfelhők jönnek, szállnak,
Aranyszínű napsugártól zöldbe borult ága-lombja
az orgona- s akácfának.

Ünnep van a szívünkben is; —
dal, mosolygás fakad ottan, —
s jövünk eléd hófehéren, a kikelet köntösében, —
s virágokkal megrakottan.

Minden szirom egy imádság, —
s áldás minden kis levélke; —
szeretetünk harmat rajta,. . .
A sok szépért, — a sok jóért

szozattovabbacikkhez

 

Rónay György: Medárd után

A felhők a hegyekre könyökölnek,
reggeltől estig úgy lesik a völgyet;
néha hirtelen előrontanak
s füstölgő záporokat ontanak.

Nagyot csattan a villám karikása;
öklelőznek, kergetőznek; utána
visszafutnak, mint vásott kamaszok,
a hegy mögé és meglapulnak ott.

Az ég nevet, kimosdva tiszta kékre,
szivárványt kezd s elunva hagyja félbe;
kis szellő rebben, aztán mint ijedt
pulikölyök, a bokorba siet

szozattovabbacikkhez

 

Gyóni Géza: Új könyvem fölé hajolva

Tetszünk-e majd, szomorú múzsám,
Olyan mindegy ma már:
Hogy a piacnak gúnyos nevetése
Vagy borostyánja vár,
Olyan mindegy ma már.

Mi a dalért mindent odaadtunk,
Amit az élet ígért.
Mi a dalért sár-sírba dobtuk
A dús cselédi bért,
Amit az élet ígért.

Minket a dalért szomorúság
Halottasinge övez,
S fejet hajtunk már, mikor a piac
Koszorúz, vagy kövez;
Koszorúz, vagy kövez.

1914

Petőfi Sándor: Egy könyvárus emlékkönyvébe

Az életcél boldogság, de elébb
Fáradni kell, hogy ezt a célt elérd,
Úgy ingyen ahhoz senki sem jut el,
Ahhoz nagyon sok mindenféle kell:
A becsülettől soha el ne térj
Sem indulatból, sem pedig díjért,
Szeresd híven felebarátidat,
Ne vond föl közted s más közt a hidat,
A hon nevét, a drága szent hazát
Szívednek legtisztább helyére zárd,
S imádd az Istent, s mindenekfelett
Áruld erősen költeményimet.

Pest, 1848. január

Vértesy Gyula: Vers a versről

A verseket át is kell élni.
Szenvedni kell értök sokat.
Könnyekkel kell végigöntözni
az összecsengő sorokat.

A boldogság, az néma jószág.
A boldog költő hangtalan.
Akkor beszél a költő lelke
mikor halottja, gyásza van.

S ki, meg nem halt halottat gyászol
Ki, át nem sírt gyászról dalol:
az hazudik magának, másnak —
és részvétet gyáván rabol.

És a közönség? Tudja Isten
a hazugságot érzi-e?
A komédiást s igaz költőt
nem egy mértékkel méri-e?

Jobb is talán s szebb is talán, ha
csak átéljük a verseket
s piacra nem visszük, csak egynek
mutatjuk meg a sebeket . . .

Lásd, én nem írok, csak neked…

1913

Martin Greif: Szent Iván éje

Szent Iván éjén
a tüzek iránt
bolyongtunk áthevülten.

A lángok éjén
ép maradt ruhánk —
de szikra gyűlt szívünkben.

Szent Iván éjén
felhők, zuhogók,
elmostak minden lángot.

Lángok örvényén
megperzselt a csók —
és tűzünk egybelángolt.

Fordította Tompa László, 1920.

Harsányi Lajos: Szent László

Hatalmas termetét páncél takarta.lászló
A besenyő, kun megborzadt nevére.
Lehetett volna szent Hadak vezére,
De ő nem ment. Itthon kellett a kardja.

Iszonyú kard volt. El soha se fáradt.
Zászlói lenn a tengernél lobogtak.
Magyar, horvát testvérként összefogtak
S megépült városa: a tornyos Várad.

Pogány leventék suttogtak körötte:

szozattovabbacikkhez

 

Fekete István: Aratás

Pár napja, amikor az autóval elmentünk a nagy tábla mellett, még lábon állt a búza; meg is néztem, mert ilyen sötét színűt én nem láttam.
- Valami olasz búza – mondta a vezető, s én a régi gazdák kajánságával állapítottam meg, hogy ha ezt két nap alatt le nem vágják, fele kipereg…
A ház, ahol gyógyulgattam – mert betegen jöttem ide – egy kis dombon állt, és ablakából a táblára láttam, amelyet most már sajnáltam, mert mégis csak hanyagság!…
Másnap valami morgásra, zúgásra ébredek.
A búzatábla szélén egy gépi elefánt megy embergyorsasággal, és eszi a búzát. Elég falánkan eszi.
- Jó-jó, de mi marad után? És mennyit ver ki?
És elfordultam az ablaktól. Persze, rövid időre, mert amikor a kombájn újra láthatóvá lett, nem tudtam a szemem levenni róla.
Nagy dolog ez mégis!

szozattovabbacikkhez

 

Jánosi Mária: Péter-Pálkor

Oh, nyár! Oh, kéklő, tiszta végtelenség,
Arcod tündöklő fénybe öltözik!
A föld színén is a színes reménység
Homlokát égi kezek öntözik!

Kezdődik áldott aratás a rónán,
Kaszák, sarlók és kalászok dala!
Illatból épül hárson és vadrózsán
Zengő zsoltáros templomunk fala!

Zöld, mázas korsó béna hegyek tája,
Üde cseppeket hint hűs kebele…
Rend, kéve, kereszt! Hullasd, élet fája,
Hadd legyen e hon kenyérrel tele!

Be szép! Istenem! Mily pazar ez áldás!
Így megrendezni ezt csak Te tudod!
Rögön és szíven nincs tenyérnyi árnyék,
Elűzte onnan szent akaratod!

szozattovabbacikkhez

 

Krúdy Gyula: A magyar búza elégiája

aratásA magyar búzának meglehet az az öröme, hogy akkor vágják le, amikor a legszebb, legértékesebb, legalkalmasabb földön járó alakja az eltávolításra. A búzatáblák mindig úgy távoznak el tőlünk, a horizontról, hogy megmaradnak

szozattovabbacikkhez

 

Pósa Lajos: Aratás előtt

Hullámzik az arany búza kalásza,
Fújja a szél… Fut a kalász utána.
Istenem, ha elszaladna
Messzire!
Fürjecskének úgy megremeg
A szíve
Meg is szólal a búza közt: - Pitypalatty!
Arany kalász, futó kalász, itt ne hagyj!
Te vagy az én pihentető
Otthonom,
Takargató, vadvirágos
Sátorom.

A mezei pacsirta is dalra kél:
- El ne fúdd az égi áldást, játszi szél!
El ne szaladj, arany kalász
Tengere!
Te vagy a nép verejtékes
Kenyere!

Városi István: Péter-Pál reggelén

Ennyire fényes, ennyire tüzes
Mióta élek, nem volt még a nap.
Sohase szórt a szűz mezők fölé
Ennyi rubint és ennyi aranyat.
Mi is van hát ma? Ah, igen tudom:
Szent Péter és szent Pál bolyong az égen.

Szent Péter ajkán ég a vallomás:
Te Krisztus vagy s én Tebenned hiszek…
Soha még vulkán nem szórt ég felé
E vallomásnál lángolóbb tüzet.
Ez ég ma is a napban. Ó a hit
Emésztő, gyújtó titkok titka folyton.

szozattovabbacikkhez

 

Garay János: Kont

Harminc nemes Budára tart,
Szabad halálra kész;
Harminc nemes bajtárs előtt
Kont, a kemény vitéz.

Mind hősek ők, mind férfiak,
Mind hű és hazafi;
Mint pártütőket hitlenül
Eladta Vajdafi.

Budán a bősz király előtt
Megállnak zordonan;
Szemökben a nemes harag
S a kar hatalma van.

szozattovabbacikkhez

 

Szabó Mihály piarista kispap, nemzetőr

Kegyesrendi kispap volt, midőn a veszélyben levő haza segélyért kiáltott hű fiához. Szabó is meghallotta a segélykiáltást és sietett is a veszélyben levő haza védelmére.
A szegedi nemzetőrök közé lépett és 1848. évi szeptember hóban mint nemzetőr-hadsegéd a verbászi és kúlai lázadó szerbek ellen indult a táborba.
De nem sokáig maradt a harctéren, nem sokáig küzdött fegyverrel a kezében, a haza ellenségei ellen. Ő más tért keresett a haza védelmére, ahol talán több sikerrel szolgálhatja a szeretett hazát

szozattovabbacikkhez

 

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf