Harsányi Lajos: Ferenc, a Szent sétál a zárdakertben

A vad idő kezében véres ostor.
Csapása alatt nyög Kelet, Nyugat.
A szörnyű lárma fellegig ugat.
De zöld holdfényben áll az ős kolostor.

Falain belül béke, nyugalom.
A hűvös cella: égi tartomány.
A folyosón feszület, kék homály
S este gyümölcs és méz az asztalon.

A pulpitusnál, mélán elmerülve,
Egy fráter hajlik ódon hegedűre
És elborong egy Mária-keserven.

Nagyon messze innen a zaj, világ.
A fák alatt – kezében halk virág –
Ferenc, a Szent sétál a zárdakertben.

Berényi László: Petrőczy Kata Szidónia, az első magyar költőnő

250px Petroczy k szLehet, hogy már a legelső költő is nő volt, de az bizonyos, hogy amióta az első dal megszületett, a költők legrajongóbb hívei és legigazibb megértői mindig a nők voltak. Bennük – a nőben és a költőben – születik s adódik tovább az érzés és a szeretetből fakadó szenvedés avatja őket sorstársakká.
    A szenvedés volt az ihletője annak a kéziratos könyvecskének is, amely az első magyar költőnő, «Petrőczy Kata tulajdon kezével írott versei»-t őrizte. A kis könyv az idők viharában elkallódott, de a megmaradt pár verstöredék éppoly híven őrzi a kort, amelyben a költőnő élt, mint írójuk érzékeny lelkét, amelyben a szomorúságok és szenvedések viharai sem tudták kioltani a hit és az érzés öröklámpását.
    «Kiskoromban mindjárt jutottam búra és anyámtól hagyatottan árvaságra», – panaszolja egyik versében a költőnő, akinek atyja, a nyugtalanvérő Petrőczy István – mint a Wesselényi-összeesküvés részese – földönfutóként menekült gyermekével 1670 telén sógorához, Thököly Istvánhoz, Árva várába. A vár eleste után – mint tudjuk – Petrőczy két fiával Erdélybe fut, a nyolcéves Katát pedig keserves hányódás után egy hitbuzgó katolikus nő – Jakussith Imre felesége – veszi magához.

Damjanich János: Emíliámnak vigasztalásul

Mindenség ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki.

Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet! Te vezettél, Atyám, a csatákban és ütközetekben – Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni – dicsértessék a Te neved mindörökké!

Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára!

Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni.

Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! Te ismered, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen Előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom.

Ámen.

Arad, 1849. október 5-ről 6-ra virradóra

Kapui Ágota: Arad

Golyó süvít a megkötözött létben,
fehér ingeden vöröslő virág,
és torkodon felhorzsolt feketében
még ott nyüszít a lenyelt némaság.
Délceg bitók árnyéka ott feszül,
hol ablakod csak kéttenyérnyi ég,
és szűk huzat surran a résen át,
és vacsorád morzsáit söpri még…

48kivégzettek

szozattovabbacikkhez

Palágyi Lajos: Az aradi vértanúk

 /Szavalták az aradi vértanúk szobrának leleplezési ünnepélyén/

Szabadságharcunk letűnt napvilága!
Te vakító nap a század delén,
Nem pazaroltad sugarad hiába,
Bár vak sötétbe halt az égi fény.
Eszméiden nem győzött az enyészet,
Örökbe hagytad halhatatlan részed,
Fényeddel fényt hint késő századokra
A tizenhárom vértanú alakja.

Ki a homályból te ragadtad őket,
Dicssugárt rájuk dicsfényed vetett,
Az eszmény nélkül tespedő erőknek
Te adtad a rajongó ihletet.
S midőn napod már a nagy éjbe dőlt rég
Világosságod bennük tündökölt még
S haláluk is azért volt, hogy mi abban
Azt lássuk, ami benned halhatatlan.

szozattovabbacikkhez

Fazekas Rajmund Szt. Ferenc rendi szerzetes, tábori lelkész

Született 1809. okt. 23-án Bakonybélben Veszprém vármegyében. Mint költészeti osztályt végzett tanuló a legszentebb Üdvözítőről nevezett Szent Ferencz rendi szerzetes tartomány papjelöltjei közé felvétetett 1825-ik évben; 1832-ik évben áldozó pappá szenteltetvén a gyöngyösi gimnáziumhoz tanárnak neveztetett ki; az 1848. március 15-ike őt a szolnoki gimnáziumban találta.
Az 1849-ik év tavaszán Buttler honvédőrnagy a szolnoki szerzetes házban lévén ebéden, Fazekas Rajmunddal beszélgetésbe bocsátkozott, melynek eredménye az lőn, hogy másnap elhagyva a szerzetházat, a honvédőrnaggyal eltávozott, s valamelyik — előttünk ismeretlen — honvédzászlóaljnál tábori lelkész lett, és e minőségben a világosi fegyverletételig szolgálta zászlóalját és hazáját.
A fegyverletétel után visszament Szolnokra, és 1850-ben a szécsényi szerzetházba rendeltetett az újonc szerzetes papnövendékek latin nyelv tanárává, hol 1852. évi január hó 31-én meghalt 43 éves korában.

Szilassy István tartalékos hadapród, valamint három közhuszár hőstette az I. világháborúban.

nagyezüstA nemet császár, a Vilmos nevet viselő 7-es számú huszárezred, amely a háború kitörése óta megszakítás nélkül a tűzvonal legelején harcolt, csaknem minden heten új meg új bravúrokkal szaporította hőstetteit. Néhány érdekes eset kivetkezik alább. Mind apróság, de annál jellemzőbb Szilassy István tartalékos hadapród 1915. augusztus 31-en, mint egy hírszerző járőr parancsnoka, azt az utasítást kapta, hogy Kolojovtol hatoljon előre Szcuroviceig, derítse fel az első kozák hadosztály menetvonalat es lovagoljon el a Styr folyóig. Állandóan kozák járőrökkel verekedve, sűrű erdős területen nyomult előre egy vadászházig.

szozattovabbacikkhez

Benedikt Ilus: Az ördög hegedül…

A halott levelek fölött
Apró vörös ördögök ülnek
S az ősznek elvirult, esős
Álmokról nótát hegedülnek…

Az édes meleg régi kert
Méltóságos… fakó és büszke.
A fák bús öregasszonyok,
Hervadt csipkét tettek fejükre.

Nyári menyasszony fátyla száll,
Ezüstös pókhálók lebegnek
S lányok… tizenhatévesek
Legelső szerelmet temetnek…

Lampérth Géza: Trén

Munkára fogva az összes babáit
Kis leányunk most játék helyett – szállít.

Látott – utcánkban dübörögve járnak –
Sok megrakott nagy hadi szekeret
S kitudakolta, hogy a katonáknak
Visznek meleg ruhát és kenyeret.

Kitudakolta – óh, fájdalmas próba
Gyermek-kérdésre most a felelet! –
Hogy katonáink vízbe’, fagyba’, hóba’
Távol földeken értünk küzdenek…

trén

szozattovabbacikkhez

Osváth Eszter: Katonák mennek…

Katonák mennek! Katonák mennek!
Az utca zeng, az utca árad.
Minden szem lobog, minden szív dobog,
A félelem szégyenülten sápad
Hallatára léptünk zenéjének,
Mely bátor, erős, teli ritmusú,
Mint egy régi, hősi, harcos ének.
És fenség ül valamennyi arcon,
Nem látni gyáva gondot, csüggedést,
S hogy már túlestek egy szörnyű harcon,
Mikor kedveseikről elbúcsúztak.
Még az égen rózsaszín felhők úsztak,
Mikor együtt voltak, otthon, este…
De a tegnapot mohón belepte
A holnap hűvös, acélos fénye,
Ezért ragyog szoborszerű arcéle
E nagyszerű emberseregnek.

szozattovabbacikkhez

Babits Mihály: Miatyánk 1914.

Miatyánk, ki vagy a mennyekben,
harcokban, bűnökben, szennyekben,
rád tekint árva világod;
a te neved megszenteltessék,
a te legszebb neved: Békesség!
Jöjjön el a te országod.

Véres a földünk, háború van,
kezed sújtását sejti uram,
s mondjuk, de nyögve, szomorúan,
– add, hogy mondhassuk könnyebben –
Legyen meg a te akaratod!
– mint angyalok mondják mennyekben.

Előtted Uram, a hon java,
s hulljon a lomb, csak éljen a fa:
de vajon a legkisebb lombot
nem őrzi-e atyai gondod?

szozattovabbacikkhez

Bohár László: Ne pazaroljátok!...

Van-e még könnyetek?...
Isten látogatta fiafosztott anyák,
Korai özvegyek,
Várt nászból örökre tán kiesett arák,
Van-e még könnyetek?   

 Ne pazaroljátok!...
A leggyötrőbb keserv izzó nyárközepe
Csak eztán jő rátok!
Jaj lesz, kinek akkor nem tud sírni szeme!
Ne pazaroljátok!...

Vissza, ha majd jönnek!...
Ha majd itt is, ott is bút, bajt, sok szorongást
Örömborba ölnek…
Örömcsókok pírja űz fakó borongást,
Amikor majd jönnek!...

szozattovabbacikkhez

Gács Demeter: A vak harcos

Amely kilobbant a két szem helyett,
Adott a sors tíz, szorgos, új szemet.
Tíz fürge ujj… örökké nyugtalan…
De a sok szín, a sok fény odavan.
Tíz ujj… a régi, két kis tükörért,
De azokba az világ belefért,
Tíz fürge új szem a kettő helyett…
Most mind egy kedves arcon tévelyeg.

Ez itt a haj… vajon a régi-e?
Ez itt a szem… világít kék színe?
S ha besurran az alkonyi sugár,
A haja most is égő aranyár?
Az arca most is bársonyos meleg,
A tíz ujj búsan, tétován remeg,
Ez itt szalag a drága fürtökön
És ez… ez itt könny, mennyi, mennyi könny.

Papp-Váry Elemérné: Nagy Lengyelországban

Nagy Lengyelországban de hangos az erdő,
Nagy lengyel pusztában be véres a mező;
Véres nagy pusztában magyarok nyargalnak.
Süvíti a vihar: jaj a muszka hadnak, jaj a muszka hadnak.
Őszi vihar szárnyán zúg: a „rajta-rajta”

Régi hős kurucok,
Győzelmes magyarok
Tárogató hangja
Tárogató hangja.

szozattovabbacikkhez

Zsabka Kálmán: Erdély éneke

Lehullott a sárba ős homlokom fénye
S homályba borulva nyög Hargita bérce;
Az arcomon szégyen és bocskoron lábnyom…
Tép, öldököl, kínoz nehéz, rémes álom.
Keresztre feszítve vagyok
És szomj ha gyötör, ihatok
Keserű, rossz epét,
A halál ecetét.
Tört szívemet dárda hasítja, átjárja…
Óh, Krisztus! – a kínom tiédnek a párja.
    Székelyek, jaj! székelyek!
    Tornyosulnak fölöttem a bús fellegek,
    S tompa robajjal a rög,
    Koporsóm födelén szomorún dübörög.
    Hol vagytok, ti tűzteli hun ivadékok?
    Az éj szekerén temetik a hazátok!
    Hol vagytok?! … Az Isten is sírva kísér –
    És csak a székelyvér,
    És csak a székelyvér –
    Az alszik, nem ébred, csatára nem kél.

szozattovabbacikkhez

Reményik Sándor: Elvégeztetett?

Elvégeztetett? – Nem.
Mostan kezdődik újra.
Az újrakezdés arany jelszavát
Minden magyar kapura
Véssük fel véreim!

Ledőlt a kas.
A méhraj szertenéz,
Az új kas körül új munkába fog.
De régi lesz a méz,
Amit készít s amit örökbe hagy.

Mert a virágot, melyre szállni kész,
A virágot nem vette meg a fagy.

szozattovabbacikkhez

Kiss Dénes: Suhanc ballada

Gyertyagyújtás Mansfeld Péter sírján

1
A fiú ott állt izzófehéren
Mint arcbőre a fal színe
Foszlott a lelke jégverésben
A hóhért várta hogy jön-e

2
A fiú ott állt tizenötévesen
Születésnapja halála napja lett
S amíg állott mésszel leöntve
falakon a fény eljegesedett

3
Állunk a falnál holtfehéren
Egyik helyére lép a másik
Állunk az idő sortüzében
már világösszeroskadásig!

Sinka István: Ének 56 karácsonyára

Énekelni kéne karácsonyestére,
ráférne az ének sok híres legényre.
Verset énekelni, ellágyuló szájjal,
Jézus kis csöppségnek, s lóbálni lámpással.

Megajándékozni Boldogasszony-anyát
áhítattal, s kérni: mutassa kis fiát.
Mondókát mondani, ott állani elől,
s kérdezősködni mi új megváltónk felől.

S számára, hogy szíves üdvözletet hagyunk…
Egyszerű nagy csizmás falusiak vagyunk.
Üdvözletet annak, aki megöletett,
azonnal a drága mihelyst megszületett.

Szőnyi Gyula: Mindszenty

Mert a hazáért imádkozott,
bilincset tettek a kezére.
A karvalyok így üvöltöztek,
hagy follyon a főpap vére.

Vigyük fel őt a golgotára!
tegyünk a hátára keresztet!
Reszkessenek a keresztények,
mert jön a vég! Ez csak a kezdet.

A gyümölcsöket termő fákról,
halál hullt a poros földre.
A siratóasszonyoknak meg,
tengerként hullt a fájó könnye.

Szótlanul tűrte a rabtartók
megalázó, gúnyos röhejét.
Míg arcába sarat dobáltak,
Isten szentté avatta lelkét.

szozattovabbacikkhez

Csoóri Sándor: Ha volna életem

Ha volna életem, most várnék
ráérősen itt a hegyen,
ötvenöt karó-árnyék
sétálna körül lábujjhegyen.

Ötvenöt napóra árnya
lassítaná az iramom.
A fejem alatt hant volna a párna
s egy diófa: az irgalom.
 
Ha volna életem, most várnék,
mint aki meg se született,
csak egy burokban száll még
a szeplős anyaföld felett.

Várnék, mert itt már senki se vár,
porban, havakban gázol,
viszi magával a lófogú halál
rémét s távolodik magától.

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang mma plakat1 B1 FIN 2 aranykonferencia 2017. 11.19. VASÁRNAP   ArchiRegnum Könyvkiadó Napja   plakát 03 Sinka est meghívó szentlászló szentkorona OMLI Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf