Büki Attila: Temetőben

a havas temetőben
akár a dalban elhagyott napok
szivárog a sejtek
csontok és hajak csöndje
szivárog a szívünk ereje

a havas temetőben
ahogy szívünkben a bánat
nő a mérhetetlen évek
világ-egyensúlytalansága
fogy a gyertya lángja
hitünk sugara a világban

a havas temetőben
hantjaink csendjében
ahogy tűlombokra a hó
ránk rakódik az éjszaka
a gyász fekete csendje