Fónay Jenő: 1956. november 4.

56 lukas zaszloÁlmodtam én fényről
győzelemről
ragyogásról
a sugárzó fényben boldogságról
álmodtam ég akkor is
mikor már… sejtettem a végét,

mikor még nem láttam elejét
a lánctalpas szörnyeknek…
bár hírlett már hogy jönnek… özönlenek.

Csak tudnám, miért?
Csak tudnám, mi ringatta álomba testem
Ennyire nem kábulhattam el.

Álmomban láttam egy keresztet
s nem láttam a megfeszítettet
éreztem a fájdalmat is
– talán engem feszítettek? –
Engem vett le a keresztről anyám?
Talán díszlövéseket adnak rám?
Valami őrült hang üvöltött
s felriadva hirtelen
forró hamuba léptem meztelen lábakkal.
Gönceimet még magamra se’ rángattam
mikor a rádió!… a rádió… már
szórta szét a valót.
Fel sem fogtam… mégis
koponyámba szúrt a tövis
homlokomból kiserkent a vér
s bennem már le is bukott a Nap
a messzi horizonton
még mielőtt beért a vetés.

Rohantam én, de hiába már
hol van János bácsi, Kemál
a sok kis budai srác?
ott már meg volt az aratás…
a kövezeten fiatal hullák
a lánctalpak hangosan csörögtek
ágyúik ugattak, mint veszett kutyák
úgy hörögtek.

Itt ma újra elveszett az ország.
Barátaim! Gyújtsuk meg a gyertyát!

szozattv


szozat a tiszta hang Gaál plakat Életmű 30 Pál István Szalonna arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo