Zsabka Kálmán: Október hat

Dicsőséges idők visszajáró lelke
    Újra mit kísértsz?
Mért nem térsz már örök pihenőre,
Mért jössz vissza üszkös, holt mezőkre?…
Gyáva, hitvány fattyak, csontot-leső szolgák
    Dalához nem értsz.

Aranytollú szárnyad, melyen hős vér csillog
    S melyet gyász övez,
Fordítsd vissza, gyorsan, nehogy rája
Sár tapadjon! – Fuss az éjszakába!
Menj, fuss, rohanj innen, mert ellopják tollad
    S szolgák éke lesz!

Menj innen s borulj le tizenhárom sírra
    És mondd el nekik,
Hogy az a föld, melyre vérük hullott
És az a nép, melyet lángra gyújtott
Egykor  a szabadság – azt a földet s népet
    Varjak temetik.

Dicsőséges idők visszájáró lelke,
    Már senki sem ért.
Nem értik már a szabadság szóját…
Rongy ivadék húzza most a nótát…
Menj csak innen s költözz boldogabb hazába,
    Már senki sem ért…
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

    A harc véget ért!...??…

szozattv


szozat a tiszta hang jankocsm archiregnum1209 szekoko1227 szentmihálynap napéjnapfor kerecsen2018 Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf