Benke László: A félretaposott cipősök
A történelem néha
kezet nyújt az elesetteknek.
Egy fénysugár –
És győzni is lehet!
Újra meg újra
éjszaka van,
vagy hajnalodik?
Éjjel is
ki forgatja fény felé a földet?
Az a sok
félretaposott,
földbetaposott
cipős a föld alatt
és föld felett.
Nem látom arcukat?
Látom cipőjukat.
Hallom lüktetésüket.
Hol a párod
elesett,
miért vagy ily felemás,
fele piros,
fele gyász?
Ébresztő van,
gyerekek,
reggeledik,
indulás!
Nekem is van egy
hercegi
félretaposott taposóm,
csak felhúzom és indulok
újra meg újra veletek.
S a fénysugár
megérinti a temetőt,
a megremegő sírokat
s földön és föld alatt
cipőkben éltek
és erednek az utak.
S jönnek a korán kopogó
földbe taposott felkelők,
csetlő-botló rengeteg,
megannyi gödörtöltelék,
leköpött mégis gyönyörű
nyikorgó földi hegedű,
elesett fölkelők,
fölkelő elesők,
örök rokonaim:
földszagúak,
gyárszagúak,
könyvszagúak,
álomszagúak,
tettszagúak,
ünnepre kifényesített
gyűröttek és ráncosak,
kiirthatatlan sokaság
hullámzik véges-végtelen,
forgat egy roppant kereket,
vonul a történelmen át
benépesíteni
gyárakat, földeket,
játszótereket,
szakadékba lökni
a harciszekeret.
Chaplini cipőseim! –
ti küldtök cipőmnek, szememnek
rég látott, nevetős sugarat.
Még győzni is lehet!
Történelem,
te nyújtod újra meg újra
felénk a jobbodat.
Elfogadom.
Járok.
Fölkelek.
Minden meglehet.
Eltaposhatnak.
Félretaposhatnak.
Meglehet,
nem marad más
e lánctalpas földön,
csak egy-két pár
félretaposott cipő.
1987-89