Vas István: Szabó Lőrinc halálára

Meghalt… A legnagyobb volt
Közöttünk, akik élünk –
S amire ő megérett,
Mi is már arra érünk.
Megérett testi-lelki
Kínok és szégyenek közt –
S mit tudjuk, hogy nekünk még
szabolorincMit tartogat a nagy köd?

Volt, amikor hitetlen
Vakhitű harcba pártolt,
De ellenségnek is jó
Erőt adó barát volt.
Ha van, ki jogot érez
Fölötte, hadd ítéljen –
Mesterünk volt a szóban,
Szégyenben, szenvedésben,

S eltűnt a mesterekhez,
Kik előtte leszálltak,
És körülveszik újra
A modern magyar árnyak.
Tündöklő férfikorban
Szoktak oda leszállni –
Nem öregebb ott nála
Ady, se Kosztokányi,

Babits, se Tóth… Miért is
Folytassam? Ez a század
Tanúja volt a költők
Látványos kínpadának,
És akiket e földön
Sietve meg nem öltek,
Azok is hogy siettek
Ölelni ezt a földet,

Ahol a történelmi
S az élettani végzet
Egy működés lett abban,
Kit magyarrá ítéltek.
Önző, nehéz tudású
Sejtelmünk sír utána.
Előttünk jár a ködben
Szegény, titáni árnya.

szozattv


szozat a tiszta hang jankocsm archiregnum1209 szekoko1227 szentmihálynap napéjnapfor kerecsen2018 Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf