Bálint Sándor: A Napbaöltözött Asszony

napbaoltozottAligha szorul bizonyításra a magyar kultusztörténet kutatásának fontossága, sokoldalú tanulságainak föltárására. Erre sok más mellett Szekfű Gyula1 mutatott rá különös nyomatékkal. A munkálatok különben sok irányban, de szerte-szórtan már régóta folynak. Az egyháztörténeti, művészettörténeti, néprajzi kutatás már eddig is figyelemreméltó részleteredményeket tud fölmutatni, mégis azt kell mondanunk, hogy a sul generis vizsgálódás, a kérdésben rejlő gazdag, sokoldalú vonatkozások tisztázása még a jövőnek lesz feladata.

    Mi jelen tanulmányunkban egyik nagyhatású Mária-kultusz hazai sorsát2 szeretnének megrajzolni. A Napbaöltözött Asszonyról (Mulier amicta Sole) lesz szó, amelynek ábrázolását mindnyájan ismerjük, de eredetéről, szerepéről teljesen tájékozatlanok vagyunk. Amennyire a kérdés jelenlegi állapotában már lehetséges, iparkodunk tisztázni a Napbaöltözött Asszony tiszteletének eredetét, elterjedésének okait és körülményeit, nevezetesen az ábrázolás szellemtörténeti, kultuszföldrajzi és vallásos néprajzi hatásait és összefüggéseit. Tisztában vagyunk tanulmányunk hiányaival, de jórészükről nem tehetünk: az előmunkálatok egyenetlensége, a háborúnak az utazásban, külföldi könyvbeszerzésben mutatkozó nehézségei sok részlet kidolgozásában akadályoztak meg bennünket. Mégis úgy érezzük, hogy nem végeztünk egészen haszontalan munkát: elvi és módszertani szempontjaink a további kutatásra is gyümölcsözőleg hathatnak.

               *

    A Napbaöltözött Asszony elnevezés történelmileg kialakult név hiányában tőlünk származik. Különösen középkori magyar franciskánusok kolostorokban és franciskánus ihletésű tájak templomaiban található egy sajátos Mária-ábrázolás, amely a legnagyobb hatású Mária-kultuszok egyikét jelképezi, egyben a középkor végének forrongó világát, az obszerváns szellemben való franciskánus újjászületést idézi föl előttünk.

    Az obszervancia3 egyebek mellett nagyszerű feladatra vállalkozik: a reneszánsz világérzését akarja megkeresztelni. Ez a megszentelő törekvés az egyházi életen belül egyfelől új kultuszok terjesztésében, időszerű vallásos prpblémák és igények kielégítésében, a vallásos érzület és élmény fölfrissítésében nyilatkozik meg. Ilyen Jézus szent nevének4 tisztelete, a Szent Család, Szent Anna, Szent József kultusza5, valamint a Szeplőtelen Fogantatás6 elszánt védelmezése és tiszteletének terjesztése. Ez utóbbinak szimbolikus ábrázolása a Napbaöltözött Asszony.

    Az obszervancia azonban másfelől a megszentelés igényét ki akarja terjeszteni a kor eretnekségeire is. Nagy hévvel küzd a huszitizmus és bogomilség ellen7. Világtörténelmi jelentőségű agitációja a pogány török ellen irányul, amelyet Hunyadi János neve és a déli harangszó szimbolizál és amely igazán európai üggyé az obszerváns vándorprédikátorok elsősorban Kapisztrán Szent János érdemeiből válik8. Obszerváns értelmezésben a husztita eretnekség és a török pogányság megalázásáért a Napbaöltözött Asszony fog közbenjárni.

    A Szeplőtelen Fogantatás az obszervanciának különös szívügye. Franciskánus felfogás szerint Isten szuverén akaratán fordul meg, milyen föltételek mellett fogadja vissza kegyébe az elbukott emberiséget. Nincs tehát kötve a szentanzelmi dilemmához: aut poena, aut satisfactio. A franciskánus értelmezésben tehát az emberré lett Isten helyettesítő elégtevése úgy tűnik fel, mint a nagylelkű isteni megkegyelmezés sok lehetséges módjának egyike, hiszen Isten másképp is megkegyelmezhetett volna az emberiségnek. Az Istenember, Jézus Krisztus megváltó tevékenysége is csak azért megváltó hatású, mert Isten ilyenül felfogadja. Ebből a megfontolásból logikusan következik a Szeplőtelen Fogantatás tana. Ha ugyanis az eredeti bűn megbocsátása és eltörlésének módja tisztára Isten szuverén tetszésén fordul, akkor mi sem áll útjában annak a lehetőségnek, hogy Ádám valamelyik ivadéka pusztán azért szabaduljon meg, vagy maradjon mentes Ádám örökségétől, az eredeti bűntől, mert Istennek úgy tetszik. Isten megteheti, hogy Krisztus érdemeire való tekintettel egy lelket létesülésekor megóv attól, hogy Ádám bűnöröksége reá szálljon. Természet szerint Mária Ádám leánya, időben azonban előbb a kegyelem gyermeke, mint a bűnnek örököse. A Boldogságos Szüzet istenanyai méltósága az egész teremtés középpontjába helyezi, mert Boldog Duns Scotus szerint Istennek az eredeti bűn bekövetkezésétől és a megtestesült Ige helyettesítő elégtétele útján leendő megváltástól függetlenül is az volt a szándéka, hogy Második Személy emberré legyen. Szűz Mária öröktől fogva ennek a megtestesülésnek volt szükséges eszköze9.

    A Szeplőtelen Fogantatás tana elsősorban a domonkos renddel való vitára szolgáltat bőséges alkalmat10. Szembeállítja azonban a mozgalmat a bogomil és huszita eretnekséggel is, amely Szűz Mária tiszteletét tagadásba vette11. Az obszervancia fiatalos harci kedve, nemes imperializmusa azonban még ennyivel sem elégszik meg, mert a török elleni küzdelem égi szimbólumává is avatja az Immaculata sajátosan ábrázolt képét, a Napbaöltözött Asszonyt. Nem ismeretlen jelenség a szerzetesrendek történetében, hogy a Boldogságos Szűznek valamelyik kiváltságát, különleges ábrázolását, sajátos tiszteletét mintegy rendi jelképpé, védőpajzzsá avatják. Így többek között a dominikánusokat az Olvasó Királynéjának, a karmelitákat a Karmelhegyi Boldogasszonynak, az augusztinusokat a Jótanács Anyjának, a régi magyar jezsuitákat a Pócsi Szűzanyának, a kapucinusokat a Mariahill-nek, a pálosokat a magyar Máriavölgyi Boldogasszonynak, illetőleg a Czenstochowai Szűzanyának kultusza jellemzi12. A szimbólumok elsősorban nem meggyőzni, hanem lelkesíteni akarnak: újszerűségükkel, artisztikus formájukkal, tömör fogalmazásukkal ragadják magukkal a lelkeket.

    Szándékai kifejezésére az obszervanciais alkalmas jelképet keres. Ilyen kínálkozó szimbólum és talizmán a mozgalom kirepítő fészkének, a római Ara Coeli kolostor keletkezésének kódexeinkből is jól ismert legendája13, mely a Jelenések Könyvének a Napbaöltözött Asszonyról szóló fejezetével könnyen hozható kapcsolatba. A legendában Mária „fényös nap környül” jelenik meg Augusztus császárnak. Nem véletlen, hogy éppen obszerváns ihletésű kódexeink emlékeznek meg az Ara Coeli-legendáról, hogy az obszerváns Laskai Ozsvát is elmeséli a híveknek a Gemma Fidei egyik prédikációjában14. A középkorban vagyunk. Az obszervancia ösztönös bölcsességgel érzi, hogy éppen egy új, de nagyrahivatott mozgalomnak van elsősorban szüksége misztikus jelképekre, mint programjának művészi összefoglalására. Megérzi az Ara Coeli-legendában kínálkozó szimbolikus lehetőséget. Világok találkoztak Augustus császár látomásában. Nem csoda, hogy a jelenet annyira megragadja a világgá induló obszervancia képzeletét is. Szinte magától értetődik, hogy a mozgalom felhasználja és a maga idáljainak, elsősorban a Szeplőtelen Fogantatás eszméjének ábrázolására alkalmazza a legenda anyagát.

    Az Ara Coeli-legendában kirajzolódó képet az obszerván teológia kapcsolatba hozza a Szentírás alkalmas helyeivel, így a Genesis következő versével, ahol az Úr így szól a kígyóhoz: Ellenségeskedést szerzek közted és az asszony közt, a te ivadékod és az ő ivadéka között: ő megrontja a te fejedet és te az ő sarka után fogsz leselkedni (3. 15). Különösen sokat hivatkozik azonban a Jelenések Könyvére: És nagy jel tűnék fel az égen, egy asszony, kinek öltözete vala a nap, lábai alatt a hold és fején tizenkét csillagú korona (12. 1)15. Ezt az asszonyt, aki az obszerváns misztika értelmezésében nem más, mint a Szeplőtelen Szűz, egy nagy sárkány veszi – mint a további versekből kitűnik – üldözőbe, de ördögi szándékaival megszégyenül16.

    A fönti két szentírási hely nemcsak a Szeplőtelen Fogantatás obszerváns védelmének válik biblikus forrásává, hanem egyúttal a huszita-bogomil eretnekség, török pogányság elleni küzdelemnek is diadallal bíztató igéjévé, de csak akkor válik a középkor artisztikus benyomások iránt annyira fogékony emberében igazi élménnyé, amikor páratlanul kifejező ábrázolásban, tömör stilizáltságban állítják testi-lelki szemei elé: a Napbaöltözött Asszony, a Szeplőtelen Szűz eltapossa a lábánál heverő bűnt, a kígyó fejét és így megalázza az eretnekeket és hitetleneket, a sárkány ivadékait17. Az apokaliptikus félholdat egyszersmind a török pogányság szimbólumának is érzik, amelyen azonban a Mária-jelképezte kereszténység diadalt fog aratni. Nem csoda tehát, hogy a XV. század folyamán a Napbaöltözött Asszony misztikus-mágikus jelképe hihetetlen gyorsasággal terjed el főleg Közép-Európa huszita eretnekséggel fertőzött, török pogányságtól fenyegetett országaiban, elsősorban hazánkban tehát ott, ahol az obszervancia legnagyobb, legeszményibb harcait harcolja. Az obszervancia munkáját a hívek imádsága is támogatja. Ugyanis IV. Sixtus, aki a franciskánus rendből emelkedett a pápai trónra, búcsúkiváltságokkal ruházza fel a Napbaöltözött Asszony ábrázolásait, azaz mindazok búcsúban részesülnek, ahik ilyen kép előtt ájtatoskodnak és a kereszténység fenyegetett ügyéért a szokott feltételek mellett imádkoznak18.

    Ez a szellemtörténeti háttere annak a Mária-ábrázolásnak, amely előtt eddig a művészettörténeti kutatás meglehetősen tanácstalanul állott. Csak egyszerű technikai, vagy önkényes újításnak érezte a hagyományos Mária-ikonográfiában. A keresztény művészettörténetnek olyan nagyérdemű kutatói, mint Beissel és Künstle is19, megelégszenek az Immaculata Conceptio-ra való egyszerű utalással, az obszerváns inspirációkat és összefüggéseket nem veszik észre. Természetesen a hazai kutatás sem tud az ábrázolás eszmei tartalmáról, misztikus magyar vonatkozásairól. Divald Kornélt20 és legújabban Kampis Antalt21 is kielégíti a formalisztikus jellemzés.

    Ha már most a Napbaöltözött Asszony kultuszának fönnmaradt hazai emlékeit vizsgálat alá vesszük, bizonyos mágikus-kultikus célzatosságot még ma is könnyen kiolvashatunk belőlük. Ugyanis, ha Karácsonyi János adatai22 a magyar obszerváns klastromokat (provincia Salvatoriana) térképre helyezzük, azt tapasztaljuk, hogy ezek túlnyomó részben hazánk fenyegetett határszélein, a monasztikus rendek települési vonalain általában túl: északon a huszitizmus tőszomszédságában (Galgóc, Okolicsnó, Szakolca, Sóvár, Homonna, Abaújszántó, Szécsény stb.), a tatárveszedelemtől és moldvai huszitizmustól nyugtalanított keleti végeken (Csíksomlyó, Marosvásárhely, Bákó stb.), de különösen a déli: huszitáktól, bogomiloktól, főleg pedig a törököktől fenyegetett vidékeken (Temesközben, Bácskában, Baranyában, Szerémségben: Alsán, Atya, Atyina, Cseri, Cserőgy, Futak, Kabol, Karánsebes, Kölyűd, Kövesd, Kevevára, Orsova, Perecske, Petróc, Sellye, Szeged, Szentgrót, Szentlászló, Újlak, Tergovist stb.) keletkeztek. Az ország belsejében aránylag kevés obszerváns településsel találkozunk, ami azt is bizonyítja, hogy a XV. század katolikus magyar imperializmusának obszerváns ferencesek voltak a misszionáriusai és előörsei.

    A Napbaöltözött Asszony ábrázolásai is általában ebben a környezetben maradtak fenn. A kultusz páratlan időszerűségét és kedveltségét igazolja, hogy nemcsak franciskánus klastromokban, hanem számos egykorú plébániatemplomban is virágzott. Anélkül természetesen, hogy teljességre törekednénk, részben személyes tapasztalatok, részben képzőművészeti munkák képanyaga alapján felsoroljuk a Napbaöltözött Asszony hazai emlékeit.

    Különösen nagy számmal maradtak fenn a Felvidéken, mert egyfelől a hegyek megvédték a török hódoltság elől, másrészt pedig a hitújítás is türelmesebb volt a középkor képzőművészeti emlékei iránt, mint az ország más részein (kassai székesegyház!): Lőcse23, Szepesszombat24, Szepeshely25, Nagylomnic26, Nagyszalók27, Farkasfalva28, Eperjes29, Bertót30, Kisszeben31, Leibitz32, Kassa33, Kápostafalva34, Korpona35, Óhegy36, Malompatak37, Besztercebánya38, Héthárs39, Nagyőr40 stb.

    A Napbaöltözött Asszony egyik legnagyobb hatású emléke Erdélyben az ősrégi csíksomlyai obszerváns kolostor híres kegyszobra, amely egyebek között a mondvai magyar huszitizmus beszivárgását volt hivatva megakadályozni, de volt ereje a román ortodoxia feltartóztatására is. Csíkban egyébként más hasonló ábrázolásról is tudunk Csíkmenaságon41. Egyéb erdélyi előfordulásai tudtunkkal: Székelyzsombor, Szászsebes42.

    Az ország egyéb vidékeiről, különösen Délről a török pusztítás miatt természetesen kevesebb emlékünk maradt fönn. Ilyenek a zalaszentgróti, kőszegi, jáki43, pinkakertesi44, iraknai45, továbbá a budavári46 szobor és főleg a szegedi Havi Boldogasszony-templomnak, a török elleni obszerváns helytállás legfontosabb magyar fészkének kegyképe47.

    Fejtegetéseinknek végére jutottunk. Tudjuk, hogy a kérdés körül még sok a tennivaló. A további kutatás többek között kiváló érdekű munkára vállalkozik, ha a Napbaöltözött Asszonynak a későbbi magyar századok irodalmi, művészeti, állami életében való szerepét és hatását földeríti. Mi itt még csak egy-két mozzanatra utalunk.

    Láttuk, hogy a Napbaöltözött Asszony egyebek mellett törökellenes szakrális-mágikus szimbólummá lett. Érdemes megemlítenünk, hogy ábrázolása a török ellen küzdő magyar vitézek kardjára is rákerült. Nem véletlen az sem, hogy Zrínyi előtt Mriának éppen ez az ábrázolása lebegett a Szigeti Veszedelem invokációjában:

Musa te, ki nem rothadó zöld laurusbul
Viseled koszorúdat, sem gyönge ágbul
Hanem fényes mennyei szent csillagokbul
Van kötve koronád holdbul és szép napbul;

Te, ki szűz Anya vagy és szülted Uradat,
Az, ki örökkén volt, s imádod fiadat
Úgy mint Istenedet és nagy monarchádat:
Szentséges királyné! hívom irgalmadat…

     

    A magyar Immaculata-kultusz is, amelyet a barokk időkben főleg jezsuiták dolgoztak ki, bizonyára a Napbaöltözött Asszony obszerváns magyar hagyományaiból is táplálkozik.

    Hogy a Napbaöltözött Asszony obszerváns ihletésű jelképe mennyire magyarrá vált, utalhatunk a Magyarok Nagyasszonyának képekről, szobrokról, zászlókról, pénzekről, sőt bélyegekről ismert ábrázolására. A Patrona Hungariae-nak a barokk időktől tipikussá vált ábrázolása voltaképpen a Napbaöltözött Asszony magyar jellegekkel, nemzeti szimbólumokkal való felruházásából alakult ki, azaz a Magyarok Nagyasszonyának hagyományos középkori ikonográfiája olvadt a Napbaöltözött Asszony ábrázolásának stíluselemivel: a kis Jézus kezébe az ország almája, Mária kezébe az ország jogara, fejére pedig a tizenkét csillagú korona helyett a magyar Szent Korona került. A félhold a török veszedelem elmúltával félreértésből bőségszaruvá, mintegy a magyar Kánaán jelképévé alakult. Ez az öntudatlan képzavar ezúttal azonban szerencsésnek, jellemzőnek bizonyult, hiszen – mint láttuk – a Napbaöltözött Asszony a török időkben igazán nemzeti jelképpé honosult, mint a Regnum Marianumnak, Európa védőbástyájának szimbóluma.

 

/1/ Szegfű Gyula programértelmezése. Regnum Egyháztörténeti Évkönyv. I : 3. skk.

/2/ A magyar Mária-tiszteletre nézve még mindig alapvető és nélkülözhetetlen Balogh, Augustus Florianus: Beatissima Virgo Maria Mater Dei, qua Regina et Patrona Hungariarum. Agriae, 1872. Az újabb munkálatok közül említést érdemel Relkovich Néda: Patrona Hungariae, Katolikus Szemle 1921:265. skk. Nagyfalusy Lajos S. J.: Regnum Marianum 1038-1938. Budapest, 1938. Németh László: A Regnum Marianum állameszme. Regnum, 1940/41 : 223. skk. Kitűzött tételünkről azonban egyikben sem esik szó. Egyébként a Regnum Marianum-gondolatnak, a magyar Mária-kultuszok szellemtörténetének a mai igényekhez méltó feldolgozása annyi érdemes kísérlet mellett is a jövő feladata lesz.

/3/ Az obszervanciára nézve v. ö. többek között Gemelli Ágoston: A franciskánizmus. Budapest, 1933:120. skk.; Karácsonyi János: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig. I-II. Budapest, 1922-24. passim; Kardos Tibor: A laikus mozgalom magyar bibliája. Minerva, 1931. Bölcskey Ödön: Capistranói Szent János élete és kora. I-II. Székesfehérvár, 1922-24. pasim, főleg I:79 skk; Koltay-Kastner Jenő: A Jókai-kódex és az obszervans kódexirodalom. EPhK. 1932-33.

/4/ Jézus nevének tisztelete Szent Pálban gyökerezik: Jézus nevére minden térd meghajoljon, a mennyeieké, a földieké és a földalattiaké. (Fil. 2. 10.) Ennek az apostoli tanácsnak csökevénye, hogy a buzgó katolikusok Jézus nevének hallatára fejüket ma is meghajtják. A középkorban is, főleg Clairvauxi Szent Bernátnál fölbukkan a Szent Név tisztelete. Igazában azonban a franciskánizmus virágoztatja fel. A Szeráfi Rendalapító végrendeletében meghagyta, hogy még azokat a papírdarabkákat is összegyűjtsék és tiszteletben tartsák, amelyeken Jézus neve van. Ennek a misztikus-mágikus névkultusznak új lendületet ad az obszervancia egyik vezéralakja, Sienai Szent Bernardin, aki a tiszteletnek új formáját találja ki. Prédikációi végén táblát mutat föl, amelyen Jézus nevének görögbetűs rövédítését (YHS, később a Yhesus Hominum Salvator jelentést olvasták ki belőle) lehetett látni. Jézus Szent Nevének fölidézésével, ábrázolásával és kultuszával Szent Bernardin és nyomában az egész obszerváns mozgalom az Egyházat fenyegető veszedelmeket (huszitizmus, bogomilizmus, török) akarja megszégyeníteni, mintegy exorciázálni. Így lett aztán Jézus nevéből az amulettek amulettje. – Jézus neve, mint jelkép és jelszó, közép-európai hódító útjára Kapisztrán Szent Jánossal indul el, aki egyik török elleni buzdító beszédében azt mondja, hogy a Lucifer és Mihály arkangyal között vívott harcban a hadi jelszó Jézus volt és a zászlón Jézus neve ragyogott. „Amikor Lucifer erről gondolkodott: székemet északra teszem és hasonló leszek a Magasságbelihez, – Istennek Fia így szólt Mihályhoz: Vedd zászlódat és szállj harcba vele és kiáltsd: Jézus, Jézus, Jézus! És a zászlón Jézus neve volt felírva. Mihály teljesítette ezt és Lucifer s követői abban a pillanatban a pokolba hullottak.” Krisztusnak YHS-szimbóluma természetesen rákerül azokra a zászlókra is, melyek alatt Nándorfehérvárnál a török ellen harcolnak. Ismeretes az is, hogy a Hunyadi- és Kapisztrán-vezérelte sereg Jézus nevével ajkán győzi le a törököt.

A dicsértessék a Jézus Krisztus-formula, amely különösen hazánkban és közép-Európában annyira kedvelt köszönési módja a katolkus népnek, szintén ebből a franciskánus kultuszból, majd egy franciskánus pápa, V. Sixtus jóváhagyásából sarjad ki. A Jézus neve-kultuszra nézve v. ö. Bargellini, Pietro: Bernardino der Dufer von Siena. Freiburg, 1937 : 108, 114; Bölcskey III : 74 és 94.

/5/ A Szent Család, Szent Anna, Szent József kultuszára nézve v. ö. Kleinschmidt, Beda: Die heilege Anna. Düsseldorf, 1930, főleg 138. Bargellini 193; Pásztor Lajos: A magyarság vallásos élete a Jagellók korában. Budapest, 1940 : 162; Bálint Sándor: Népünk ünnepei. Budapest, 1938 : 282.

/6/ Schütz Antal: A klasszikus ferences theológia. Budapest, 1927 : 35.

/7/ Kardos: I. m.

/8/ Bölcsey: passim.

/9/ Schütz 36; Dám Ince O. F. M.: Krisztus a világegyetem királya. Katolikus Szemle, 1940 : 359.

/10/ Harsányi András: A domonkos rend Magyarországon a reformáció előtt. Debrecen, 1938 : 137.

/11/ Kardos 79.

/12/ Felsorolt kultuszok hazai megnyilatkozásait, szellemtörténti, néprajzi, művészettörténeti vonatkozásait és összefüggéseit más alkalommal részletesen szeretnénk kifejteni.

/13/ Debreceni-kódex. Nyelvemléktár, XI: 32.

/14/ Horváth Richárd: Laskai Ozsvát. Budapest, 1932 : 67.

/15/ Ebben az apokaliptikus képben fogant egyébként az obszerváns Temesvári Perbált főművének, a Stellarium-nak címe is.

/16/ Bölcskey III : 114.

/17/ Ezen a ponton és egyéb vonatkozásokban is a részletkutatásokra természetesen még igen sok munka várakozik, amelyet részben az előmunkálatok hiánya, részben pedig a mostani háborús viszonyok miatt nem sikerült kedvünkre elvégeznünk.

/18/ Beissel, Stefan S. J.: Geschichte der Verehrung Marias Während des Mittelalters. Freiburg, 1909 : 347.

/19/ Beissel: I. h; Künstle, Karl: Ikonograpie der christlichen Kunst. I. Freiburg, 1926 : 652.

/20/ Divald Kornél: Szepes vármegye művészeti emlékei. II. Budapest, 1906 : 79. és passim.

/21/ Kampis Amtal: Középkori faszobrászat Magyarországon. Budapest, 1940.

/22/ Karácsonyi II : 7-214.

/23/ Kampis 170.

/24/ U. o. 175.

/25/ U. o. 174.

/26/ U. o. 174.

/27/ U. o.176.

/28/ U. o. 179.

/29/ U. o. 191.

/30/ U. o. 205.

/31/ U. o. 256.

/32/ U. o. 259.

/33/ U. o. 186.

/34/ U. o. 278.

/35/ U. o. 292.

/36/ Jordánszky Elek: Magyarországban és az ahhoz tartozó részekben levő Boldogságos Szűz Mária kegyelemképeinek rövid leírása. Pest, 1863 : 109.

/37/ Divald II : 44 és XVII. tábla.

/38/ Rados Jenő: Magyar oltárok. Budapest, 1938 : 64. tábla.

/39/ Rados 73. tábla

/40/ Rados 77. tábla

/41/ Kampis 308.

/42/ Rados 86. és 89. tábla.

/43/ Kampis 230., 229., 228.

/44/ Rados 62. tábla

/45/ Jordánszky 145.

/46/ Divald Kornél: Magyarország művészeti emlékei, Budapest, 1927 : 187.

/47/ Bálint Sándor: A Szeged-alsóvárosi templom kegyképe. Délvidéki Szemle, 1942. Az ábrázolásnak egyébként számos osztrák, dél-német, cseh, lengyel változatát ismerjük. Izgalmas feladat lesz egyszer az obszerváns mozgalom közép-európai szellemtörténetének, benne a magyarság vezérszerepének megírása. Képzőművészeti analógiákat természetesen könnyen találhatunk, de a megfelelő kultusztörténeti és vallásos néprajzi vonatkozások feltárása tudtunkra a környező népeknél is késik.

szozattv


szozat a tiszta hang szentkorona OMLI Meghívó Hazatért liliomok aversereje Horthy szobor avatás arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo