Vályi Nagy Géza: Horthy István

Kidőlt az erdők legszebb fája
A zúgó, tomboló orkánba.
Az ifjú sas, ki végtelenbe
Szárnyalt – lehullott szárnyaszegve.
Elment a hős, az új Ikárosz,
Komor gyászba dermedt a város.
Döbbent lelkek tűnődtek némán
Széthullt reménység omladékán,
Sírt egy nemzet, ki mindent vesztett,
S a Hadak útja fényesebb lett…