Deési Sándor: Gyóni Géza találkozása Petőfi barátjával

Az április hó 3-án megtartandó Gyóni-est rendezősége stúdiószerűen lepergő, lendületes, eleven előadással akarja meglepni hallgatóságát, amit abból sejtek, hogy levelet kaptam Szabó Kálmán igazgató úrtól s levelében arra kér, hogy 10 perc alatt végezzek a Gyóni-emlékekkel és Gyóni-levelekkel. Végignéztem a levélhez mellékelt vázlatos, gazdag műsort s mindjárt beláttam, hogy a kérésnek, akár harakiri útján is, eleget kell tennem.
    Tárgyamat és anyagomat azonban sokkal értékesebbnek tartom, semhogy felét veszni hagynám, s ezért az elszakított részeket a Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap nyilvánossága elé viszem és pedig jól meggondoltan: nem a Gyóni-est után, hanem azt megelőzően.
    Hát igen, bármilyen különösnek is tetszik első hallásra, tény az, hogy Gyóni Géza még találkozott Petőfi Sándor pozsonyi barátjával és lakótársával, akihez Petőfi már Pápán a „Kolmár József barátomhoz” című kis versét írta. 1904 tavaszán történt ez a találkozás, amikor Gyóni Géza még a 20-ik évét sem töltötte be. (1884. június 25-én született.) A találkozás a pozsonyi Nyugatmagyarországi Híradó szerkesztőségében folyt le, ahová a 89 esztendős Kolmár József egy kis verset hozott be „szíves közlés céljából”, ugyanúgy, mint a 19 éves Gyóni Géza. A vers címe ez volt: „Utolsó versem”. Dr. Vutkovich Ödön szerkesztő a verset átolvasta és mélyen meghatódva köszönte meg az öreg úrnak és azonnal leadta a nyomdába.
    Gyóni Géza félbeszakította korrektori munkáját és áhítattal, nagy kerekre nyílt szemekkel bámult Petőfi barátjára anélkül, hogy egy szót is váltott volna vele. Csak az öreg úr beszélt hozzánk, felújítva a Petőfivel szövődött barátkozás emlékeit, amiben közbeszólással megzavarni egyértelmű lett volna a templomi áhítat megszakításával. Másnap reggel a vers a lap tárcája előtt valóban megjelent, én pedig a kéziratot kerestem, hogy megmentsem a tűzhaláltól, amire a kéziratok közlés után szánva voltak. Nem találtam.
    - Géza, ne tagadd, - mondottam az asztala fölé hajló Gyóninak – kegyeletből eltetted Kolmár kéziratát. Ő tiltakozott s tréfás szemrehányással csak ennyit mondott:
    - Okosabban tennéd, ha az én kézirataimat gyűjtögetnéd a jövő számára.
    Ezen mind a ketten jóízűen kacagtunk, pedig Gyóni Géza nem mondott akkor bolondot. Aztán felborítottam a szerkesztőség nagybendőjű papírkosarát s végre előkerült a kézirat, amelyet zsebre vágtam s máig is híven megőriztem. A vers nem annyira költői értékénél fogva érdemes a bemutatásra, hanem mert Petőfi barátja írta, mert egy 89 éves öreg úr költötte, mert a vers címe magában is érdekes és megható, s végül mert a versnek Gyóni Géza volt a korrektora. A vers különben így hangzott:

        Utolsó versem
    (89-ik tavaszomon)  

Tavasz volt, mikor születtem.
Derűs nap sütött felettem
S bájival a szép természet
Már bölcsőmben megigézett
S holtig kedvelője lettem.

Tavasz legyen, ha meghalok.
Lelkem vigyék az angyalok
S amiket oly hőn kedvelék
Enyhítsék sírom éjjelét:
Virágillat s madárdalok.

Tavasz legyen, ha meghalok
S melyben édesen álmodok.
A szép magyar rónán, hegyen.
Egy újabb dicső ezreden
Harsogjanak magyar dalok.

                              Kolmár József

A 33 év óta sárguló papírlapot Gyóni Géza levelei között őriztem, most pedig a nyíregyházi állami tanítóképző őrizetére bízom, mert meggyőződtem arról, hogy ez az intézet a korábban odaajándékozott Rákóczi kéziratot is mennyire becsben tartja.

(Nyírvidék – Szabolcsi Hírlap 1937. március 24; p. 4.)

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf