Viz Zoltán: Horthy
1930. febr. 9.
Nelsonként álltál, mint hős admirális,
Viharban zúgó hab között;
Magyar nagyúrként küzdöttél keményen
S ellen hatalma megtörött.
Majd száraz földön jött hazánk veszélybe,
Midőn az alj került felül
S mint Szent Mihály egykor legyőzte sátánt,
Karodtól bűn megsemmisül.
Istenküldöttként a végső nyomorban
Te adtál mintegy új hazát
S hogy most újból élünk és remélünk,
Ezért áldás száll Tereád.
Mi szárazon és vízen hűn követve
Megyünk utánad nagy Vezér.
Neved, nagyságod, hálás szívbe zárva,
Míg lesz magyar, örökre él!