vitéz Somogyvári Gyula: Október 31.

isonzoValahol, túl a szuronyok palánkján,
bús kripta mélyén alszik a halott.
Üvegszeme a semmiségbe bámul,
erős keze már többet meg se rándul
s fölötte talán régi magyar nyárfák
könnyeznek reggel-este harmatot…

De éjszakánkint, mikor odahallik,
a Tisza-parton nyögdécselő nád,
rabságba hajtott síró erdőségek,
a barázdák, a mezők… és a végek;
akkor kilép az ólom-koporsóból
és kilöki a kripta ajtaját.

Szétnéz acélos, szürke két szemével,
öklén dacosan megdagad az ér
s nem tudja: melyik világtájba menjen
– minden irányból panaszt hoz a szél! –
Kinek segítsen? Melyiket hallgassa?
A rabokat, kik szabadulást várnak?
Vagy nyugaton, a lomha Duna táján
szakítsa végét a torzsalkodásnak?

Ó, hogyha csak egyszer tudna újra élni!
Hogyha még egy órát vissza tudna kérni,
csak egy percet, hogy még egyet kiálthatna:
– a szava a csontig, a velőkig hatna.
Új remény szökne a rabok éjjelébe,
a szájaskodásnak, vad tülekedésnek
hej! vége szakadna, egyszeribe vége!

De nincs csoda. – A messzeszálló élet
nem jön már vissza futó percre sem.
Hiába sírnak szenvedő rabok,
torzsalkodhatnak önző magyarok,
a nagy halott a geszti kripta mellett
csak áll s zokog, könny nélkül, csendesen.

És úgy találja őt a szürkületben
a kakasszó a bús kripta előtt,
de akkor újra becsattan az ajtó
s reggelre könnyel telesírja ott lent,
a bús halott a gyászos szemfedőt.

És áll a rabság sötét éjszakája
és áll a meddő, önző szócsata…
Borul a felleg, tűnik az idő
és egyre ver az átkok ostora:
a széthúzás, az ősi lomhaság,
ásítanak a minden-magyarok
s a mulandóság pókja teleszőtte
a házunkon az ajtót, ablakot…

S ha mégis lesz egy új hitű magyar,
aki reménnyel néz az ég felé,
aki szívét még el nem kalmárkodta,
az csússzon térden a halott elé
és mondja el imája roncsait
– lehet, hogy az még egyszer megsegít –
egy érintetlen szívű unoka
imája tán még elhallik oda…

Jöjj el Halott, mi csodatevő szentünk,
erős kezeddel állítsd meg felettünk
a pusztulásnak szörnyű kerekét!
Jöjj el, Halott, mi reszkető kezünkkel
s hamuval hintett bűnbánó fejünkkel
várjuk a jöttöd, hallgatjuk a lépted,
jöjj el, mi szentünk s mentsd meg a fajtád,
ezt a megalázott ázsiai népet.

                                                 1921

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf