Petri Mór: Árpád írása

Erét fölvágta mind a hét vezér
És megnyitotta nemes vére árját,
Szerződésük pecsétje, hűn beválták.
A nagyvilág a hírükről beszél.

Reánk zúdul, dühöng viszály, veszély,
Meg-megrázkódik a bérc is, a Kárpát.
Hős népemet, az elhagyottat, árvát,
Töri, zúzza valami sors-szeszély.

De áll a régi írás. Csak ez egy,
Amelyet hajdan Árpád tett elébed,
Országodat megfestvén szent kezek.

Szíved lapjára véste ezredéved.
Elszánthatják a mesgyét: ott a nyom,
Amelyet be nem nőhet soha gyom.

1918; Magyar Irredenta 1922. 7. sz.