Puszta Sándor: Dózsa-ikon
látom magam rézsű fénybe
átlőtt fejjel puskacsőbe
három fára felakasztva
bujdosva egyszál erdőbe
fölfeszítve csűrajtóra
kezeimbe szeget verve
oldalamból fekete vér
csöpög csöpög a tarlóra
tüzes vassal koronázva
bordáimat sütögetve
szemembe száz napraforgó
kilenc kasza a szívembe
kilenc mirtuszkoszorú gally
alélódik balvállamra
jobb vállamon kilenc galamb
hogy a jussomat perelje
világító pipacstenger
ölén sírom meg van vetve
öreganyám szakajtót hoz
hogy véremet összeszedje
szedje szedje öregszülém
oda vigye oda szórja
vessen üszköt vessen lobot
a világot lángba fonja
hol rátűzött szép fejekkel
vért virágzik gyel-karófa
halott apám szemeivel
vádolva néz ötszáz Dózsa
1962