Szenes Erzsi: A halott József Attilának

Vagyok náladnál is árvább,
Attilám,
bár van apám s anyám.
Velük kell pusztulnom
most a sivatagban,
és nincs honom,
mely halálomban
ajnározva keblére vonna,
s megőrizné nevem.
Te, éltedben árvábbnál árvább,
holtodban végre hazajutottál,
szavad kivirágzott, mint az orgonaág,
s egy ország szíve őrzi illatát.
De hozzám e föld
halálomban sem lesz édes,
csak mostoha.
Én nem találok itt haza soha.

1942. április 18.