Pesti József: Magyar paraszt imája 1952-ben

Válts varjúvá galambokat,
ne hallják ősi hangokat.

Csorbítsd ki a kaszám élit,
ne bírjam a napot végig.

Úgy lopom haza a kuszát,
törd el kezemben a kaszát.

Istenem, szedd szét az eszem,
miért hagy el a búzaszem?

Tépd ki szívem, a sóhajtót,
forgasd rám a kemény tarlót.

Küldj szikrát a déli szélnek,
ne adj harmatot zsupp kötélnek.

Két kézzel fogd le a szemem,
ne engedd látnom, mi lesz velem.

Csapd földhöz porcikám, reszket,
ne érezzek síró keresztet.

Szájtátva idegen zsákok,
törjenek fel az ősi átkok.