Szabó Gyula: Panasz
Szép magyar hazánknak
Tündéri határán,
Büszke székelyeknek
Kincses Kolozsvárán,
Bitoroknak hallszik
Tüntető lármája,
S lovaiknak csobog
Tiszának forrása.
Pozsony régi vára
Mért nem dűl halomba:
Ne látszanék által
Bús Hegyeshalomba.
Kassán, Komáromban
Cseh bandák tanyáznak;
Nem öleljük szélét
Testvéri országnak.
Másnak terem búzát
Bánát kövér földje,
Másé balzsamod is
Kárpát örök zöldje.
Némán szánt-vet földjén
Baranya magyarja:
Dunántúlnak gyöngyét
Szlovén, szerb harapja.
Szentelt földeinken,
Hol most rablók dúlnak:
Őseink áldoztak
Ős-hajdan Hadúrnak.
Elődink vérétől
Öntözött rögökre,
Tolvajnép nem szállhat
Örökké – örökre.
Szenvedünk még mostan
A félvilág táncán.
Rabok lettünk itthon:
Kezünk Páris láncán…
Mégis fel a fejjel:
Buda is lesz sáfár!
Majd fizetünk akkor:
Lesz még kutyavásár!
- - - - - - - - - - - - - - -
Rab testvérük lengyel,
Te már szabad lettél,
Te is századokon
Tűrtél, keseregtél,
Megfogant imádat
Adjad most már nékünk:
„… szabad hazánkat
óh, add vissza, kérünk…”
1921