Lászlóffy Aladár: Fohász titokzatos

Orgonaillat van ma Váradon,
kökényvirágos fennsík Cserhalom
és Torda kettébehasadt hegyén
nagy patkó nyomát öntözi a fény.
Titokzatos, milyen titokzatos,
hogy honnan bukkansz fel körünkben most…
De mi lesz velünk, hogyha Szentmihály
még lángpallosú arkangyal se már?
mai testünk-lelkünkből mi marad,
mikor köznév csupán Szentgyörgy, Arad?
mire Szentlászló már csupán falu,
betelt rajtunk valami szomorú,
vagy csak az idő keze dolgozott?
Titokzatos, milyen titokzatos:
az idők illatáról mámoros
a sok berek és hágó és szoros,
nagy idők színe ül e tájakon,
ezüstpalástját hordja Cserhalom
s aranyhomokját hozza a Szamos…
Titokzatos, nagyon titokzatos,
mert Szépkenyerüszentmárton se más,
mint névből nyíló hangos látomás,
egy szóból zengő bonyolult delej,
mit névtelen pór-ízlés hangszerelt
a szimfónikus anyanyelv szerint,
mely minden szóra, névre visszaint.
Titokzatos, nagyon titokzatos –