Váradi Aladár: Dolgozz Hazádért!

Dolgozz hazádért, ó, magyar!
Ne vádold folyton sorsodat.
Rombolja elszánt akarat
Útadról szét a gátakat!

Karod feszítse szent erő,
Hogy visszanyerd e föld jogát,
Nézd szembe bátran végzeted,
Törj vakmerőn előre hát!

Könny nélkül hord a bánatot,
Viseld keményen mély sebed,
Öröm zajával ne vigadj,
Nem lehet gyászod, — ünneped!

Ne tudd, hogy éj van . . . s nappalod,
Csak megfeszült munkád legyen,
Harsogjon büszke, nagy nevünk
Ismét az ősi bérceken!

Dermesztő fagyba, sárba lépj.
Ne rettegd vad tél zord havát,
Dolgozz ! . . . és tűrd a szenvedést,
Hogy visszanyerd szegény hazád!

Rövid, parány élted ne féltsd,
S ha harcra hív a harsona/
Bár élted egy van, mint hazád,-
Ha férfi vagy, hát dobd oda!

Hazádra jobb sors úgy virrad,
Ha verítékkel törsz ugart/
Munka, erkölcs és akarat
Mentheti meg csak a Magyart! . . .

Fakó egekre dús öröm,
Majd visszatér a régi fény,
Derűit napodra győztesen,
Szent glóriát fon az erény!