József Attila: Meghalt Juhász Gyula
Szól a telefon, fáj a hír,
hogy megölted magad, barátom,
hogy konokul fekszel az ágyon.
A bolondok között se bírt
szíved a sorssal. Sehol írt
nem leltél arra, hogy ne fájjon
a képzelt kín a földi tájon,
mely békén nyitja, lám, a sírt.
Mit mindjak most? Hogy ég veled?
Hogy rég megölt a képzelet?
Még nő szakállad és hajad.
Fölmondjuk sok szép versedet.
Mosdatnak most. Anyád sirat,
s társadtól jön egy sírirat.