Kamuthi Kata levele – férjének, Serédi Istvánnak

1645. február 28.

Szolgálatomat ajánlom kegyelmednek édes szerelmes szívem uram. Istentől kívánok minden jókat.

Édes szívem én a sok rettegő szívem félelmét elunva, édeském, hogy hírt nem hallhatok kegyelmed felől, amikor hallok, újabb búsulásban vagyok édes kegyelmedért; még eddig a gyermek hála Istennek, békével vagyon, magam bizony igen beteges vagyok, mivelhogy semmi is nem ehetem, amit én kívánok, nem tehetem mindenkor szerét; édes lelkem, bizony ennyi kevés üdőre ugyan felettébb nagy vagyok, édes szívem, az én Istenem talán az én sűrű könnyem hullásával való keserves imádságomat hallgatja meg, amint magam kértem, hogy csak adjon Isten, bátor kettő legyen; úgy veszem édes szívem eszembe, hogy nem egy leszen, de amint hát Isten szent akaratja legyen áldott. Édes szívem, én kigyelmednek még két levelénél többet nem láttam, édes szívem, ne gondolkodjék mi felőlünk, mert itt miriggyel nem halnak, meg ott kinn is megszűnt régen, akkor is nem holtanak a mi jószágunkban, mikor én Tason voltam; édes szívem, csak a himlő hagymás becse vagyon itt, a mi jószágunkban; édes szívem, az a szamosszegi jószág még kezemben, de újabb kontraktust végeztünk, mert nem volt mihez ragaszkodjam, nem volt prorogat^*, aki valamennyit mégis használt volna, noha bizony igen becsületet vitt Kállai György uram, Tordai uram végben, édes szívem, Újhelyi uram is igen becsületesen viselte magát; ma küldtem Tamást újabban urunkhoz, ha ő nagysága valami kegyelmességet mutatna hozzánk, még eddig nem volt, immár Tamásnak második útja oda fel. Édes szívem, elhittem, hogy most is csak hiába való fáradság, költségünk leszen; mostan szent Gergely pápa napja, e napon Lónyai István sem a pénzt nem akarja letenni, hanem hatalmát akarja bírni, akkor is megmondanám kigyelmednek, hogy nem kell felosztani, mert nem lészen jó, édes szívem. Őz Peti Lónyai István uram szolgálója lött, kezembe kerüle, megfogtam itt nálam Görcsönyben. Lónyai uram meg akart a szálláson lövöldözni érte Szamosszegen, noha tudom, hogy nem mert volna, mert mi igen felesen voltunk, mivel a jószág oltalmára is mentünk, édes szívem. A kegyelmed lovai igen kövérek, szépek, olyan mint a bival, úgy meghízott mint már békével. A kutyák igen dühüdnek meg, sokan vesztenek volt tőlük, de meggyógyultanak, de magam a gyermekekkel itthon nem voltak, akkor voltam a Nyírben; bizony igen félünk a kutyáktól most is, mert mindenütt vesznek.

Édeském írjon kegyelmed maga állapotjáról, mégis hadd halljak hírt kegyelmed felől, édes szívem; Isten szent kezébe ajánlom kigyelmedet, viselje gondját, igazán dolgát kigyelmednek az mindenható Isten.

Kelt Görcsönyben Anno 1645. die 28. Februarii.

Kigyelmednek szolgál a kigyelmed felesége, míg él

                                                                                                                       Kamuthi Kata