Győry Kálmán: Böjt
Mikor én böjtölök,
Nem öltözöm gyászba,
Daróc feketébe…
Kedvtelésből csupán
Nem járok az utcán,
Rongyosan megtépve.
Mikor én böjtölök,
Szívet tépő imát
Nem sikolt az ajkam;
Hogy piaci néptől,
Sok hitvány beszédtől
Felmagasztaltassam.
Mikor én böjtölök,
Nem rútítom orcám
Ijesztő komorrá.
Lengő fürteimre
Nincsen hamu hintve
És port nem szórok rá.
Hanem az én ruhám
Ünnepet hirdető,
Ékes mennyegzői.
Mikor én böjtölök,
Száz színes örömök
Szoktak teleszőni.
Úgyhogy akik látnak
S külsőleg ítélnek,
Mondják, jól van dolgom.
Pedig bent a fájó
Szív s lélek megrázó
Nagy harcot harcolom.
Mert nem embereknek
Akarok tetszeni;
Isten lássa böjtöm!
Ő tudja s más senki,
Mennyit kell szenvedni,
Míg magam legyőzőm!
1929